A Shadow of the Tomb Raider, és a Halloween.
Manapság november elsején, mindenszentek napján is ünneplik a keresztény jellegű kultúrákban a hallottak napját. Ezen a napon az emberek virágot visznek elhunyt szeretteik sírjára, gyertyát gyújtanak nekik, és megemlékeznek róluk.
A Shadow of the Tomb Raiderben is tanúi lehettünk a halottakról való megemlékezésnek a mexikói Cozumel városában.
Hogyan kapcsolódnak ezek össze? Része-e Halloweennek a mexikói színes, halottak köré épülő fesztivál? A válasz: nem.
Mi a Halloween?
A mai, Egyesült Államokban ünnepelt Halloween kelta és katolikus vallási gyökereket egyaránt tartalmaz. A kelták október 31-én ünnepelték Samhain napját, amely napon hitük szerint a legvékonyabb a fátyol az élők és holtak világa között. Ijesztő jelmezekbe öltöztek, állat- és emberáldozatokat mutattak be a szellemeknek. A 7. században a pápa november 1-jét mindenszentek napjává (All Hallows’ Day) nevezte ki, az előtte levő estét mindenszentek estéjévé (All Hallows’ Eve, azaz Halloween), valószínűsíthetően azért, hogy megkönnyítse a kelta népek áttérését a keresztény hitre. Néhány évszázaddal később november 2-a csatlakozott az ünnepekhez, mint halottak napja, és így a három ünnep együtt kapta a Hallowmas nevet. Tehát a katolikus egyház november 1-jén az üdvözült lelkeket ünnepli (szenteket), míg november másodikán a még nem üdvözült, de tisztítótűzben levő lelkeket.
A mexikói halottak napja
A hagyomány azték eredetű, melyet Mictecacihuatl istennő, az azték alvilág (Mictlán) uralkodójának tiszteletére tartottak. A kolonizáció előtti időkben ez az egy hónapos ünnep a nyár közepére, az aratás kezdetére esett, majd hogy harmonizáljon a katolikus Hallowmas ünnepekkel, november 1-jétől kezdődő kétnapos fesztivállá alakult.
A mexikóiak számára a halál az élet velejárója, a természetes körforgás része. Az ünnep örömteli, hiszen ezeken a napokon a halottaik visszajönnek a túlvilágról, és velük együtt ünnepelnek. A legenda szerint november 1-jén az elhunyt gyermekek, november 2-án pedig az elhunyt felnőttek nyernek 24 órás bebocsátást az élők közé. A szomorú megemlékezés azért sem jellemző, mert az aztékok úgy hitték, hogy a gyász könnyei síkossá és veszélyessé teszik a halottak útját vissza a túlvilágba.
A hagyományok részeként a halottak számára oltárokat (ofrendas) emelnek, melyen elhelyezik a halott kedvenc ételeit, italait, kisebb emléktárgyait vagy kedvenc édességét, és rikító narancssárga színű büdöske-szerű virággal díszítik. Úgy hiszik, hogy a virág élénk színe segít a halottnak odatalálni az oltárhoz, az erős illata pedig hazatalálni a temetőből. Ennek részeként esetenként a település és a temető között is ilyen virágokat helyeznek el az úton.
Nem ritka, hogy pikniket tartanak a halott sírja közelében, és a temetőben éjszakáznak, miközben vidám történeteket mesélnek az elhunytról. A legnépszerűbb, kifejezetten erre a napra készült étel a tamales.
A keresztények mindemellett fényképet helyeznek el és gyertyákat gyújtanak az oltárnál.
A fesztivál jellemző szimbóluma a koponya. Az ünneplők koponyát ábrázoló arcfestést, vagy maszkokat viselnek, a halottak oltárainál cukorból vagy agyagból készült kis díszes koponyákat helyeznek el. Ezek általában nem ehetők, és népművészeti alkotásoknak is minősülnek.
A fesztivál nem éppen olcsó, ezért a szegényebb családok akár egész évben készülnek rá, mivel a hit szerint az elégedett szellemek jó szerencsét, bölcsességet és védelmet hoznak a házhoz.