TúRa Larával – 1. rész: Börzsöny
Friss hírek hiányában kissé csillapodott a légkör a Tomb Raider körül, és bár lassan a nyakunkon van az új film és várhatóan a játék következő része is, a híráradat egyelőre várat magára. Ebben a csendes időszakban mi kicsit többre vágytunk, így belevágtunk valami egészen másba. Tomb Raideres kalandjainkat új szintre emeltük: mi magunk kerekedtünk fel és jártunk meg népszerű és kevésbé járt utakat, a legtöbb helyre még Larát is magunkkal vittük.
Engedjétek meg, hogy a TúRa Larával című cikksorozatunkban magunkkal vigyünk és bemutassunk Nektek számos gyönyörű helyet, ami kiváló lehetőséget nyújt a felfedezni vágyóknak! Reméljük, elegendő inspirációt tudunk nyújtani ahhoz, hogy meghozzuk a kedveteket a kalandozáshoz. Vágjuk hát bele, első túránk Nagybörzsönyből indul.
Mi Pest felől közelítettük meg a települést, kb. 1 órát vonatoztunk, majd Szob vasútállomáson buszra szálltunk, ahonnan nagyjából fél óra múlva leszálltunk Nagybörzsönyben. Út közben gyönyörködtünk a tájban, különösen Visegrád és Dömös környékén.
Ekkor még fogalmunk sem volt arról, hogy mibe vágtuk a fejszénk (vagy csákányunk). Eredetileg egy szép hosszú, nagyjából 5 órás túraútvonalat néztünk ki magunknak, végül azonban nagyban módosult a terv – na de ne szaladjunk ennyire előre. ? (Közben csendben megjegyezném, hogy sajnos itt sem Larát, sem rendes kamerát nem vittünk magunkkal, a többi túrán ezt a hibát már nem követtük el. De legalább maradandó TR jellegű élményekkel gazdagodtunk.)
A Szent István-templomnál áll meg először a busz, mi azonban bebuszoztunk a faluba, így onnan visszasétáltunk a kőfallal körülvett templomhoz, ahova aztán kishíján bezártak minket. Lehet, elmormoltunk volna egy “I’m not strong enough”-t, vagy kereshettük volna a feszítővasat.
Na jó, talán egy Alt + Ctrl + előre, és kijutottunk volna.
A templomtól tovább vezető úton haladtunk a horgásztó felé, ahol szépen megnyílt a táj. A tó mellett lepihentünk egy kicsit, még tábortüzet is találtunk, ahol belső monológjainkat lefuttatván a felvett XP-kből kifejlesztettünk pár képességet.
Roth, kérlek, juttass ki innen!
Egy hatalmas nyílt mezőn haladtunk előre, magunk mögött pár távoli heggyel, előttünk meg még többel. Végül elértük az erdő szélét, ahol két út vezetett befelé, balra egy szép széles, és jobbra egy kevésbé hívogató, kicsi és sötétnek tűnő járat. Mentünk hát a nagyobbikon, bár a turistajelzések furcsán eltűntek (minek is az… az olyan nooboknak találták ki, mint mi, de miért is kövessük?)
Ezek a fák kissé a TR2013 elején lévő erdőre elmékeztetnek.
Kitartóan meneteltünk előre a gyönyörűszép erdőben. Egy elágazásnál azonban lecövekeltünk, ugyanis semmi nem jelezte, merre is kellene tartanunk. Ez már itt gyanús volt, de miért ne fedezzük fel az ismeretlent? Egy kedves ismerősünk szerint a Tomb Raiderben mindig balra kell menni, így elindultunk balra, ahonnan végül hosszú séta után visszafordultunk – miközben a telefonunk többször is köszöntött minket Szlovákiában. (A térkép utólagos vizsgálata után megállapítottuk, hogy ezen az úton sem kötöttünk volna ki rossz helyen, de nem volt túl érdekes útvonal.) Visszatértünk az elágazáshoz, ahol ezúttal jobbra tartottunk.
Ez már lényegesen változatosabbnak bizonyult, és ami a legfontosabb: felfelé haladtunk! Útközben egy fára festett kérdőjellel is találkoztunk, ami tökéletesen kifejezte tanácstalanságunkat. Felfelé menetelve már nehezedett a terep, és egy újabb elágazáshoz érkeztünk, ahol a balra vezető út lejtett, így ismét jobbra haladtunk tovább, felfelé. A biztonság kedvéért faágakból készített rögtönzött nyíllal jelöltük meg az utat. Egy ponton már a tájra is nyílt egy kis kilátás. Itt már nem kellett megmásznunk a hegyoldalt, viszonylag egyenes út vezetett tovább egy újabb vadászlessel és egy újabb tábortűzre emlékeztető hellyel.
Reménysugár
Az erdőből kiérve megnyílt a táj, egy hatalmas, végeláthatatlan mezőnek tűnő helyre érkeztünk, ami csalóka ugyan, mert egyenesen előre, kissé felfelé haladva rögtön rájöttünk, hogy egy hegy tetején állunk. Óvatosan kimerészkedtünk a peremére, a hegyoldal ugyanis nagyon meredeken lejtett. Körös-körül rengeteg hegy látványa fogadott, ami észveszejtően szép látvány volt. Emberi nyomok ugyan bőven voltak a területen (azaz szemét, bár nem álltunk neki AoD módra csokirudat vadászni 10% életerőért), de egy lélek sem járt a közelben. Csak mi és ez a rengeteg gyönyörű hegy az egész horizonton.
Ezt élőben is látni kell...
Picit merészek voltunk, és lemerészkedtünk a kiálló kövekre, hogy a hangulat kedvéért lelógathassuk a lábunkat a mélybe. (A képek sajnos nem adják vissza, milyen meredek is volt az a hegyoldal.) Jó sokáig gyönyörködtünk a látványban – ezért mindenképp megérte eltévedni egy kicsit. Nem erre terveztünk menni, de felfedeztünk magunknak egy jelöletlen utat a hegy tetejére.
Visszafelé ugyanazon az útvonalon haladtunk. Az erdőből a nagy mezőre érve visszanéztünk a kezdeti elágazásra, és bekukkantottunk a másik sötét, kicsi útra, és megleltük az ott bujkáló turistajelzést. Megfogadtuk, hogy legközelebb azt az utat is bejárjuk. És hogy a következő kalandunkra Larát is elvisszük. ?
Drlecter & Matie
A Börzsönyt megjártuk: 2016.10.01.
Galéria:
Helyszín:
Videó: