TOMB RAIDER - "OLD GEN" ÁTTEKINTÉS NAPJAINKIG

Annak idején, több mint két évvel ezelõtt, ez az áttekintés a TR-Sorozat PC-s szekciójának addigi kiadványairól szólt, és a TR5, azaz a Chronicles még hiányzott belõle. Ma, a "Next Gen", azaz Lara egy újabb életszakaszának küszöbén, kiegészítettem az írást a TR5-tel is, miközben megpróbáltam hû maradni a korábbi koncepciókhoz: azaz egy kicsit az aktuális rész megjelenése körüli idõszakról, egy kicsit a játékról, és egy kicsit a történetrõl és végül az esetleges tartalmi mondanivalókról és egyebekrõl. A régi szövegeken nem változtattam semmit, és a régi keltezést is meghagytam. Csupán három bekezdéssel bõvült az anyag: ezzel, és a két legutolsóval. Ezzel a mostani kiegészítéssel tehát, az "Old Gen" PC-s szekciójára tekintve, az írás elnyerte a teljes és végleges formáját...

 

Bevezetõ
--------
Még néhány hónap és megismerhetjük Lara legújabb - illetve tulajdonképpen régebbi - kalandjait (Chronicles), ezért úgy gondolom érdemes egy kis áttekintést eszközölnünk, mielõtt belevágnánk november végén a legújabb részbe, amely minden bizonnyal Lara egy életszakaszának lezárása lesz... Ez az áttekintés persze nemcsak felületes felsorolásokból és félszavas ismertetõkbõl fog állni, hanem részletesen elmesélem a történeteket, megpróbállak benneteket rávezetni néhány érdekes részletre és összefüggésre, és persze bemutatom a levonható "magasröptû gondolatokat" (Ulukai) is remélve, hogy ezek érdekelni fognak benneteket - rajongókat és a sorozattal csak most ismerkedõket egyaránt -, és egy kicsit megmozgatják a fantáziátokat is... Készen álltok? Induljunk hát!

 

Magáról a játékról, a kezdetekrõl, és a fõhõsnõrõl
--------------------------------------------------
1996-ot írunk, amikor is igen sokan várják már egy bizonyos játék megjelenését, amelyrõl annyit tudnak, hogy a Tomb Raider névre hallgat, és egy bizonyos Lara Croft nevû arisztokrata származású régészlány a fõszereplõje. Jómagam csak két év múlva ismertem meg a sorozatot, amikor Lara már igazi sztárrá nõtte ki magát a cyber világban. No de térjünk vissza: ott tartottunk, hogy az elsõ rész 1996 végén jelent meg. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az a bizonyos szinte teljesen ismeretlen cég (Core Design) ezúttal valami nagyon újszerût és maradandót alkotott, melynek hatásai még napjaink hasonló stílusú játékaiban is érzõdnek. Mondanom sem kell, hogy ez a misztikus virtuális kalandvilág és persze a fõhõsnõ hány embert szegezett a székhez (köztük engem is), és hány rég elfeledett legendát és alakot hozott ismét a fényre, a játékosok figyelmének központjába. A játék hatalmas siker volt, az év videojátékává választották és fénye a rajongók számára ma is ugyanúgy ragyog, mint akkor, a 3D-s virtuális világok születésének hajnalán. 1996-ban a Tomb Raider volt az oázis a gomba módra szaporodó platform és lövöldözõs játékok között, és ez a program hozta az igazi áttörést, amely megteremtette az igazi "3rd Person Action-Adventure" stílust, mely pedig napjaink játékstílusai közül talán a legmodernebb és legígéretesebb (már ha szabad ilyet mondani)...
Lássuk most magát a fõhõsnõt egy kicsit részletesebben! Elöljáróban annyit, hogy "van, aki utálja, van, aki szereti, de egyet nem lehet: közömbösnek lenni iránta". Adva van egy teljesen egyedi tulajdonságokkal felruházott, titokzatos, sokoldalú, erõs központi fõszereplõ: Lara Croft. Eme hölgyeményt már az elsõ részben is rengeteg oldaláról megismerhetjük. Megtudhatjuk róla, hogy archeológus, kiváló fizikumú, ugyanakkor mûvelt, kifinomult ízlése van, és arisztokrata származása miatt feltûnõen udvarias. Mindezek ellenére leghûségesebb társai a két pisztolya, kedveli az extrém sportokat, kihívásokat, kalandokat, és bizony akrobata mutatványokra is képes. Egyszóval Lara igen ellentmondásos személyiség, és emiatt persze állandóan rácsodálkozunk, amikor éppen valami újabb tulajdonságát ismerjük meg. Maga Lara és egész megjelenése (extrém méretei, ugyanakkor erõs fizikuma), jelleme (határozottság, sokoldalúság, kifinomultság) garancia arra, hogy a rajongók (és nemcsak õk) még ma is felkapják fejüket a neve hallatán. Ugyanígy a Tomb Raider cím is, amely egyenlõ Larával és amellett, hogy fõhõsnõ ellentmondásosságát tovább fokozza, természetesen erre a két szóra épül Lara összes kalandja is...
Essen Lara eddigi életérõl is néhány szó! Lara Croft 1967. február 14-én született Wimbledonban, Londonban, mint Lord Henshingly Croft leánya. Arisztokrata családban nõtt fel, semmiben sem szenvedett hiányt. Egész gyermekkorában inasokkal, corgikkal (kistermetû kutyafajta), és a felsõ tízezer tagjaival volt körülvéve. Ez egészen 16 éves koráig így is volt, de ekkor egész eddigi élete megváltozni látszott: Gordonstounba került egy bentlakásos iskolába, messze családjától és eddig megszokott környezetétõl. Ekkor történt az igazi változás az életében mivel megismerte Werner Von Croy professzort, akit elkísért egy kambodzsai felfedezésére, amely Angkor Vat (Síva Égi Temploma) közelében esett meg. Tulajdonképpen a professzor terelte Larát az archeológia irányába. 21 éves korában azonban repülõgép szerencsétlenséget szenvedett a Himalája hegyei felett. Õ volt az egyetlen túlélõ, és élményei teljesen megváltoztatták õt... Nem volt hajlandó visszamenni és a fojtogató, egysíkú, hétköznapi, unalmas arisztokrata légkörben tovább élni. Jelenleg Surrey-ben él a kastélyában - amelyet magának építtetett -, komornyikjával Winstonnal. Azonban a kastélyban vajmi keveset tartózkodik, élete nagyobb részét utazásokkal és ismeretlen õsi civilizációk után kutatva tölti el. Ha mégis otthon találjuk, akkor éppen a saját magának épített gyakorlópályáján edz, illetve eddigi kalandjait igyekszik papírra vetni, bár erre saját bevallása szerint nem sok ideje jut...
Adva van tehát Lara a magányos hõsnõ, és egy csodálatos absztrakt virtuális valóság a kalandozások helyszíneihez. Mi hiányzik még? Természetesen a történet, amely mindegyik részben izgalmas, fordulatokban gazdag, több szálon futó nagyszerû sztori, amiért játszunk, hogy megérthessük...
Ezek voltak tehát a kezdetek, és most lássuk az egyes kalandokat és felfedezéseket, ahogyan azok sorra megtörténtek Larával!

 

Tomb Raider I. - Featuring Lara Croft
-------------------------------------
Az elsõ rész fõbb ismérvei, kulcsszavai: kaland, akció, misztikum, feladványok, természetfeletti elemek, tárgyak és lények, és persze "Lara Croft és ellenségei". Ezek együttesen biztosították a játék hangulatát és szavatosságát, vagyis azokat a dolgokat és elemeket, amelyek miatt még napjainkban is elõvesszük az idõközben igazi klasszikussá vált játékot. Na de mik voltak az arányok? A legnagyobb részt a feladványok, a kaland és a misztikum tette ki, amely itt-ott nagyritkán kiegészítõdött némi lövöldözõs akcióval. Többnyire benti, zárt helyszíneken, sötét sírok mély és életveszélyes zugaiban kalandozhattunk, habár néha volt szabad ég alatti helyszín is, de az eget még egyáltalán nem dolgozták ki. Mondhatjuk erre azt, hogy felhõs, sötét éjszaka volt, vagy éppen a sötétség miatt nem látszottak a barlang sziklái a magasban. Maga a grafika akkor feltûnõen szépnek számított, ámbátor tele volt bugokkal, mint ahogyan maga a program is. A játékban eredetileg nem volt 3D támogatás és elfutott egy mezei Pentium (sõt még egy jobb 486-os) gépen is. Az ambient sound-ok kiválóan visszaadták a helyszínek hangulatát, habár itt-ott azért monotonná is tették. A játékban szereplõ emberi ellenfelek mindegyikének megvolt a maga szerepe, jelentõsége és története, nem voltak tucatellenfelek (legalábbis emberek szintjén). Larának nem voltak szövetségesei csak ellenfelei: Natla és emberei, maga a fõhõsnõ pedig kalandozhatott földön, vízben és levegõben egyaránt. Akrobatikus mozdulatai, kiváló erõnléte és gyors észjárása mindig kihúzták õt a bajból: a logikai feladványok, a csapdák, kapcsolók és a különbözõ, sokszor nem evilági ellenfelek által keltett slamasztikából. Nagy vonalakban ezek jellemezték az elsõ részt, és persze egy nagyszerû történet, amelyet cut-scene-ek (a játék engine-jét használó bejátszások) és FMV-k (váltott soros és harmad képernyõs, elõre renderelt videók) formájában követhettünk nyomon... Pillantsunk most ebbe bele egy kicsit!
Az egész történet Új Mexikóban indul, Los Alamosban, ahol is egy hatalmas robbanás következtében a felszínre kerül egy õsi sír Atlantisból, melyben egy emberszerû lény körvonalazódik... Ezután váltás, Kalkuttában vagyunk az Imperial Hotelben, és már Larát láthatjuk amint egy Larson nevû fickó és egy titokzatos cég (Natla Technologies) vezetõje, egy bizonyos Jacqualine Natla nevû nõszemély munkát ajánl számára: el kell hoznia egy Scion nevû "csecsebecsét" Peruból, az inkák földjérõl, Qualopec õsi uralkodó sírjából. Lara elõször kéreti magát, de aztán rááll a dologra, és persze már itt, ezzel a tettével megmutatkozik mérhetetlen és csillapíthatatlan kalandvágya is; Lara különben is rossznak vallja magát ("Only the good die young" - "Csak a jók halnak meg fiatalon")... Egyébként ezúttal is éppen "munkából" tért vissza (elejtett egy Bigfootot). Hõsnõnk el is indul Peruba, ahol sikerül is megtalálnia a bejáratot (Barlangok) Qualopec õsi városába, Vilcabambába (amelyet egyébként "való világunk" régészei is kerestek már (bodlac)), és a dinoszauruszoktól hemzsegõ Elveszett Völgyön keresztül bejut Qualapec csapdákkal teli sírjába, ahonnan sikerül is kihoznia a Sciont. A helyzet azonban hirtelen nagyon meleg lesz, mivel Larson is feltûnik és megpróbálja megölni õt. Azonban ez nem sikerül, sõt Lara kiszedi belõle, hogy Natla már elküldte Pierre-t - egy másik emberét - a második Scion darabkáért. Lara betör Natla irodájába és kideríti, hogy valójában három darab Scion létezik és a következõt egy õsi szerzetesrend kolostorában kell keresnie, melynek legmélyén nyugszik Tihocan, a második igaz uralkodó Atlantis három uralkodója közül... A kolostorba belépve misztikus, nem teljesen evilági helyszínekre kerül: elõször egy hatalmas terembe, ahol görög istenségek feladványaival találja magát szembe, majd bejut a Kolosszeumba, ahol az arénában akciódús pillanatok várnak rá, végül pedig Mídász király palotájának agytornásztató feladványain verekszi magát keresztül, mire bejut a Ciszternába és egy õsi vízvezetékrendszerbe, amely alatt végre megtalálja Tihocan sírját. Persze Pierre végig akadályozza, de végül kudarcot vall és Lara megszerzi tõle a második Sciont is. A két Scion egy félelmetes és misztikus látomás keretében megmutatja a harmadik helyét: Egyiptom: az õsi misztikumtól övezett piramisok és múmiák kies és homokos földje... Miután Lara megkaparintja a harmadik darabot - miközben megöli az újból támadó Larsont is -, Natla és emberei elfogják és elveszik tõle a fegyvereit és a Scionokat. Kis híján megölik, de sikerül megmenekülnie és rögvest a nyomukba ered. Natla bányáin keresztül - miközben végez Natla embereivel - bejut Atlantisba, az õsi és misztikus világba, ahol a Nagy Piramis központi termében megtalálja a Scionokat. Érintésükkor derül fény a teljes igazságra: a lény, aki Los Alamosban kiszabadult a börtönébõl maga Natla, és azért ítélte el Qualopec és Tihocan, mert a Scionok energiáit gonosz célokra akarta használni: egy új faj teremtésére (õ túlélõknek hívja õket), amellyel aztán leigázta volna az egész világot. Csakhogy ez akkor nem sikerült, most viszont ördögi terve újból megvalósulni látszik, ahogy Larával ismerteti azt. Persze hõsnõnk ezt nem nézi jó szemmel, és pisztolyt ránt. Natla viszont nem hajlandó leállítani a visszaszámlálást, ami idõközben elkezdõdött és Larára veti magát. Azonban a mélybe zuhan, és Lara egyedül marad fent a szörnyûséges, torz teremtménnyel, amely idõközben kikelt petéjébõl, és amelyet Natla hozott létre. Miután legyõzte, szétlövi a Scionokat és kimenekül a felrobbanni készülõ piramisból. Közben azonban még meg kell küzdenie az idõközben a teremtményei szintjére mutálódott Natlával, végül pedig még éppen idõben sikerül elhagynia a felrobbanó piramist, és Natla jachtján elmenekül ebbõl a borzalmas világból, amely idõközben teljesen eltûnik a föld színérõl...
Az elsõ rész tehát nagy nyomot hagyott a játéktörténelemben, manapság is igazi klasszikusnak, stílusteremtõ darabnak számít saját mûfaján belül...

 

Tomb Raider 1 Gold - Unfinished Business
----------------------------------------
1998 elején, amikor már rég végigjátszhattuk az idõközben megjelent második részt is, megtudhattuk, hogy Lara az elsõ nagy kaland után még visszatért Egyiptomba, és volt egy "befejezetlen üzlete" Atlantisban is... Igen, a TR1-hez kiadott plusz helyszínekrõl van szó, amelyek az elsõ résszel együtt jelentek meg egy Premier Collection kiadványban, egy bizonyos Philip Campbell nevû úrnak köszönhetõen, aki a helyszíneket (beleértve a többi Gold kiadványét is) tervezte. A teljes anyag egyébként Internetrõl is letölthetõ (kell viszont hozzá a TR1 lemeze). Az Unfinished Business négy plusz helyszínt, két kis kalandot tartalmaz, és a történetek is az elsõ részhez kapcsolódnak - igaz elég lazán. A játék teljes egészében a nagy klasszikus engine-jét használta azzal a különbséggel, hogy bejöttek új textúrák, és ezúttal már szabad ég alatt is kalandozhattunk Egyiptomban, igaz ez még nagyon kezdetleges és bugos égbolt-megoldás volt. Találkozhattunk még kerítésekkel is, amelyeken az illesztések mentén át lehetett menni, szóval a kiadvány szinte semmi újat nem mutatott az elsõ részhez képest: ugyanaz volt a grafika, és ugyanúgy hemzsegett az egész a bugoktól... A lemezen viszont volt egy csomó hasznos cucc, mint például patch-ek különbözõ gyorsítókártyákhoz (nekem itthon (P133, 48 MB, Voodoo1) 30 FPS-sel megy az elsõ rész és a plusz kalandok), valamint Windows-os stuffok is. A helyszíneket és hangulatukat szerintem eléggé eltalálták, de az alapsztorik sajnos nem voltak túl meggyõzõek...
Mint tudjuk az UB két kis kalandból áll. Az elsõ a "Shadow Of The Cat" küldetés, amelyben Lara néni egy régész barátja megbízásából visszatér Egyiptomba, hogy feltárjon egy templomot, amelyet egy macskaistennõ (talán Bastet) tiszteletére emeltek. Ez a két helyszín elég összetett és fõleg a kaland elemek dominálnak. A templomban és környékén különbözõ misztikus dolgok történnek, például láthatunk itt-ott úgynevezett "cat-vision"-öket amelyekkel a macskaszobrok segítik utunkat, és találkozhatunk forró homokkal, amire nem túl szerencsés rálépni... Amikor teljesítettük a két helyszínt nem mutat semmilyen befejezést - mint ahogy bevezetés sem volt -, és már a következõ küldetés (a címadó "Unfinished Business") helyszínén, Atlantisban találjuk magunkat: itt ugyanis néhány, még megmaradt idegen be akarja fejezni azt, amit a néhai Natla elkezdett... Lara feladata, hogy ismét megmentse a világot és megtisztítsa eme helyszínt ettõl a szörnyûséges hordától. Ez nem is olyan egyszerû, mivel az atlantisi harcosok a TR1 legkeményebb, legfélelmetesebb, legborzalmasabb és legundorítóbb ellenfelei. Itt az akció elemek dominálnak, bár az Atlantiszi Erõd tele van feladványokkal. A sikeres küldetés végén egy vízzel teli termen keresztül Lara elhagyja Atlantist, a borzalmak színhelyét...
Mint mondtam semmiféle videó vagy cut-scene nincs a 4 helyszín során, és ez megengedi, hogy szabadjára engedjük fantáziánkat és találgassunk a részleteket illetõen. Például, mi történt mikor Lara odaugrott az utolsó macskaszoborhoz Egyiptomban, vagy hogyan jutott ki a víz alatt Atlantisból, és milyen érzés lehetett számára, amikor ismét hallotta a tenger zúgását, a sirályok hangját és tudta, hogy vége a borzalmaknak: Natla hordája nem fenyeget többé... Ezeket mind csak találgatni tudjuk, de éppen ez a Gold kiadványok szépsége, mivel hagynak minket szabadon fantáziálni...

 

Tomb Raider II. - Starring Lara Croft
-------------------------------------
Az elsõ rész végigjátszása után a rajongók (én is) úgy érezhették, hogy valami elveszett belõlük... Mégis, mi lesz Larával, fogjuk még látni Õt? Sejteni lehetett, hogy lesz második rész is, de, hogy az elsõ rész sikere megismételhetõ lesz-e, és ha igen, akkor hogyan és mennyi idõn belül - nos ezekre a kérdésekre nemigen tudtuk a választ... Nem úgy az Eidos (a kiadó) és a Core-os fiúk, akiknek köszönhetõen egy év múlva ismét megcsodálhattuk Lara kisasszonyt a monitorainkon, természetesen egy új történet keretében... Nos, a TR2 1997 decemberében jelent meg, és sokan bizony nem fogadták valami nagy elismeréssel: tény és való, hogy az elsõ rész után Larát egy kissé erõszakosabb oldaláról ismerhettük meg, amint az elsõ részhez hasonló (de azért mégis más) feladatok tömkelegén verekszi (lövöldözi) át magát; és sajnos ebben a részben egy csomó tucatellenféllel is szembe kellett néznünk... A TR2 viszont akkor is telitalálat volt! Miért? Azért mert nagyrészt egészen más jellegû kalandokon mehettünk keresztül, Lara néni pedig ezúttal magányos akcióhõsnõvé vált az elsõ rész magányos kalandornõjéhez képest, így ezúttal inkább errõl a másik oldaláról ismerhettük meg. Éppen emiatt a játék hangulata és atmoszférája teljesen más lett, egy az elsõ részhez nem hasonlító új világot fedezhettünk fel. Tehát mindenképpen változott az egész játékmenet és persze maguk a helyszínek is (kinek örömére, kinek bánatára): itt már nem csak sírok mélyén és zárt helyeken kalandozhattunk, hanem a szabad égbolt alatt is, ami változatosabbá tette a helyszíneket (és nem érzett az ember mindenütt klausztrofóbiát :) ), és persze sokkal valósághûbbnek, életszerûbbnek tûnt az egész. A játék grafikailag fejlõdött (3D támogatás): szebbek és színesebbek voltak a textúrák, kidolgozták az eget, a messzi tájakat és az engine (bár ugyanúgy bugos volt) már konkrét napszakok megjelenítésére is képessé vált; mindemellett pedig megjelentek teljesen sötét helyek is, amelyeket fáklyák segítségével világíthattunk be (szebb fényeffektek). Ugyanígy fejlõdtek persze a hanghatások is, amelyek megszaporodtak és meg-megtörték az esetlegesen kialakuló monotóniát: például nagyon hatásos volt az, amikor hirtelen veszélybe kerültünk és a program bejátszott valami ideillõ hangot, vagy amikor beléptünk egy misztikus, sötét helyre és valami ide passzoló "hangulatzenét" hallhattunk (fejhallgatósok elõnyben!)... Persze Lara a fegyvertára (sõt ruhakollekciója) mellett új mozgásokkal is gazdagodott, és legfõbb újdonságként jármûre is pattanhatott. Így aztán olyan feladványok is elõjöttek, amelyek az elsõ részben még egyáltalán nem szerepelhettek. Ezúttal is gyakorolhattunk Lara otthonában - persze nem csak belül - és megismerhettük Winstont a komornyikját is (akit a hûtõszekrénybe is bezárhattunk :) ). A küzdelem viszont ugyanúgy egy misztikus varázstárgyért folyt és persze ezt mások is meg akarták kaparintani... A történet pedig (sokak véleményével ellentétben) igenis ezúttal is nagyszerû volt, csak meg kellett (volna) érteni; lássuk hát...
"Ha magadba döföd Xian tõrét, egy sárkány erejére teszel szert. Szó szerint." Az ókori Kínában a császár privilégiuma volt ez, aki erõszakos módszerekkel akarta megteremteni az egységes birodalmat úgy, hogy a tõr segítségével leigázta a környezõ tartományokat. A tibeti harcos szerzetesek ellen vívott csatát azonban elveszítette, mivel õk sikeresen eltávolították a tõrt az uralkodó szívébõl. Ezután a tárgyat visszavitték Xian templomába, és ott örök nyugalomra helyezték, hogy többé senki ne élhessen vissza a hatalmával... Lara ismeri a történetet és elindul a tõrért, amely után eredetileg egy régész barátja is kutatott (aki az egyiptomi macskatemplom feltárásával is megbízta), õt azonban brutális módon meggyilkolták. Lara tehát tudja, hogy nincs egyedül, és ezt tapasztalhatja is, amikor Xian templomának ajtaja elõtt egy bérgyilkos ugrik a nyakába. Megtudja tõle, hogy egy bizonyos Marco Bartoli nevû olasz származású "úriember" is a tõrt akarja, hogy az ajtó kinyitásához kell egy tárgy (Talion) és, hogy Velencébe kell utaznia Gianni Bartoli (Marco apja) egyik villájába, amely a Fiama Nera nevû szervezet kultuszhelye... Velencében bejut Bartoli rejtekébe, és egy elhagyott operaházba is, amelyet a Fiama Nera titkos dokknak használ. Felszáll az itt várakozó repülõgépre, és kihallgatja a pilóták (Marco és Fabio) beszélgetését. Sokat azonban nem tud meg: egy "Seraph" nevû tárgyról van szó, amit azonban még Marco sem talált meg, de köze van a tõrhöz. Larát azonban elfogják (Iros, egy munkás leüti), és egy óceáni bázison találja magát fegyvertelenül, ahol a Fiama Nera mélytengeri kutatásokat végez de, hogy miért azt egyelõre nem tudni. Lara bejut a merülési zónába, ahol egy összevert szerzetessel találkozik, akit elõzõleg egy kolostorral kapcsolatban faggattak. Cheng Barkang - a szerzetes - elmondja neki, hogy apja a tenger mélyére süllyesztette Gianni hajóját, aki már annak idején megtalálta a Seraphot, és kiderül, hogy a Seraph a tibeti Barkang kolostor katakombáinak ajtaját nyitja, innen pedig el lehet jutni a Talionhoz (a kulcs Xian templomához)! Közben feltûnik Marco és lelövi a szerzetest. Lara viszonozza a tüzet, majd egy merülõ tengeralattjárószerûségbe kapaszkodva lejut az öreg Bartoli évekkel ezelõtt elsüllyesztett hajójára, a Maria Doriára. Itt átkutatja a hajóroncs rakterét, a báltermeket, a szálláshelyeket, és végül a fedélzet egyik kabinjában sikerül is megtalálnia a Seraphot... Életmentõ ballonnal jut a felszínre, majd irány Tibet: néhány "kölcsönkért" motoros szán segítségével eljut a kolostorhoz: a tibeti szerzetesekben új szövetségesekre lel, és itt használhatja a Seraphot is. A katakombákon keresztül egy misztikus helyre, a Jégpalotába jut, ahol végre megtalálja a Taliont. Kijutva a havas tibeti éjszakába, egy lopott dzsippel menekül el az õt üldözõ Bartoli elõl, és így õ ér oda elõször Xian templomának ajtajához. Feltárul a sok ezer éve zárt ajtó, misztikus erõk szabadulnak fel, és Lara végre megpillanthatja a tõrt... Azonban nem tudja megszerezni, mert a tárgyat mindenhonnan csapóajtók védik: csapdába esik és lesodródik egy áramlattal a templom sötét, veszélyekkel teli mélységeibe. Mire visszaér a tõr termébe, látja, hogy Bartoliék megelõzték, megkaparintották a tárgyat, és... Bartoli a mellébe döfte! Társai kiviszik a terembõl csak látszólag halott vezérüket, és Lara természetesen utánuk ered. Egy másik dimenzióba kerül, ahol lebegõ szigeteken, iszonyatos magasságokban kell megküzdenie az itteni õrökkel, akik bizony igen kemény fickók. Végül eljut a sárkánybarlangba, ahol Bartoli híveinek eliminálása után végre megtalálja a vezér holttestét, ám õ sárkánnyá változik, és tüzet okádva rohan felé. Larának sikerül eltávolítania a tõrt a sárkányból és kimenekül a barlangból, amely hatalmas robbanások közepette válik a föld színével egyenlõvé... Otthonában azonban még meglepik õt a Fiama Nera megmaradt emberei, akiket a fegyverraktárból elõkerített shotgunnal eliminál. Ezután már csak egy forró zuhanyra marad ereje...
Mint láthatjuk a történet ezúttal sem hazudtolta meg magát, bár a különbözõ filmbejátszások minõsége nem sokat javult...

 

Tomb Raider 2 Gold - The Golden Mask
------------------------------------
A második részhez kiadott küldetéslemez 1999 júniusában került a boltok piacaira. Semmi videó, TR2 engine, új ellenfelek, új helyszínek és persze egy új kis történet, amelynek ezúttal semmi köze a fõrészhez. Vásárlás esetén eme kiadványban ugyanúgy megkapjuk a fõrészt is, de a plusz helyszínek letölthetõk az Internetrõl is, bár ezekhez is kell a fõrész (TR2) lemeze...
Lara ebben a kalandjában egy titokzatos õsi aranymaszkot keres (Tornarsuk Aranymaszkja), amely a legenda szerint speciális energiát ad viselõjének. Régi újságcikkekbõl illetve egyéb nyomokból rájön, hogy a maszk a Bering-tenger egyik szigetén (Melnyikov sziget) található, ahol azonban már egy A.V.A.L.A.N.C.H.E. fedõnevû csoport is tevékenykedik... Lara a sziget egyik partján landol, majd motoros szánok lesznek a segítségére. Eljut egy régi orosz bunkerbe, illetve bányába, ahol ráakad egy barlangra, amely egy misztikus, õsi erõk által uralt helyre vezeti õt: az Istenek Kohójába, ahol csupa aranyból van minden. Eljut a Királyságba, a jetik földjére; itt meg is találja az Aranymaszkot, de persze az A.V.A.L.A.N.C.H.E. tagjai végigkísérik õt egész útján. A maszk megszerzése sem olyan egyszerû: közben különleges módon kell csapdába csalnia és elejtenie egy hatalmas madárszerû lényt, olyat amilyennel a Jégpalotában is találkozhatott...
Ha a játék során megtaláltuk az összes titkot, akkor tanúi lehetünk Lara egy rémálmának, amely Las Vegas-ba visz minket. A "rémálom" szót itt szó szerint kell érteni! Vegasban ugyanis minden keveredik, amivel Xian tõréért illetve az Aranymaszkért folytatott kalandozások során találkozhattunk. Láthatunk dinókat, az öreg Bartoli képét Velencébõl, Fiama Nera-sokat és A.V.A.L.A.N.C.H.E.-sokat egyaránt. Sõt, még kiváló komornyikunk (Winston) is részt vesz az álmunkban! Az álom oka valószínûleg Lara sorsa és kalandos életmódja: ezúttal is néhány õrülttõl kell megmentenie a várost - illetve az egész világot -, akik kiállítást akartak csinálni a dinókból, illetve egyéb misztikus élõlényekbõl és tárgyakból. És persze ezúttal is átestek a ló túlsó oldalára! De Lara álmában is véghezviszi célját, megtisztítja a várost a borzalmaktól, és ez bizony jó ómen, legalábbis ezt érezhette, mikor izzadtan és zilálva felébredt szörnyûséges rémálmából...

 

Tomb Raider III. - Adventures Of Lara Croft
-------------------------------------------
Természetesen várható volt ez a rész is egy éven belül, és így is lett: 1998 karácsonyán ismét új és ismeretlen tájakon landoltunk... Nos, ez volt az a rész amelyet már szinte minden kritikus szkeptikusan fogadott: mondván, hogy ha annyi változás lesz benne mint a TR2-ben a TR1-hez képest, akkor bizony nagy bukás lesz. Ekkorra már megjelentek az elsõ igazi trónkövetelõk, például a Heretic II. majd a Drakan is, és persze sokan mindjárt azt hangoztatták, hogy "Meghalt a királynõ, éljen a király!". Ez azért egy kicsit erõs volt... Az újságok, kritikusok szerint a TR3 talán a sorozat fõrészei közül a "leggyengébb" darab, pedig igazából attól függ, honnan nézzük... Mivel több kis epizódból állt, ezért nem igazán lehetett teljesen összefüggõ történetet eszközölni. Ez igaz, de aki ezt gondolja, az nyugodtan fantáziáljon egy kicsit, hogy mi történhetett azokon a helyeken, ahol nem volt videó... Vagy ha gyenge a fantáziája, akkor nézzen körül az Interneten, mert a külföldi igényesebb TR site-okon bizony ráakadhat egy-két érdekes összefüggésre... A legnagyobb hiba a játékban igazából az volt, hogy végeláthatatlan hosszú helyszíneken kellett kalandoznunk, és ezen kívül általánossá vált, hogy a helyszín egyik végén van a kulcs, a másikon meg az ajtó. A játék továbbra is hemzsegett a bugoktól, a szereplõk (köztük Lara is) nem voltak valami szépen kidolgozva, és az AI itt-ott bizony csapnivaló volt. Ismét tucatellenfelekkel kellett harcolnunk, és a videók is még mindig váltott sorosak és harmad képernyõsek voltak... Nagyjából ennyi negatívum után most már jöjjön pár pozitív vonás is! A TR3 volt a sorozat darabjai közül a legváltozatosabb és emiatt talán a leghangulatosabb: ez a rész mutatta be a legkülönfélébb helyszíneket, napszakokat és idõjárási viszonyokat, és bizony hangok terén is tovább tökéletesedett! Ezek miatt a játék még hangulatosabbá és átérezhetõbbé, a helyszínek pedig még inkább valósághûbbé váltak. Bár az engine bugjai ezúttal is fellelhetõek maradtak, gyönyörû textúrákkal és effektekkel találkozhattunk: elég, ha arra gondolunk milyen szép volt a füstölgõ pisztolycsõ, a hullámzó víz (bár elég hálós), és persze az itt-ott megjelenõ fény- és ködeffektek. További grafikai újítás volt a háromszög alakú poligonok bevezetése is, amelyeknek köszönhetõen végre nem tûnt minden annyira szabályosnak és egyszerûnek, például a sziklák valóságosabbá váltak és megjelentek boltíves építmények is. Persze Lara fegyvertára is tovább bõvült, új mozgások is elõjöttek, és mindemellett természetesen új jármûvek és ruhák is megjelentek. Több helyen akadtak már szövetségeseink is (pl.: a hobók Londonban vagy Óceániában a katonák), akik a hasznunkra váltak, persze, csak amíg nem lõttünk rájuk. A játékban ezúttal ismét több logikai feladvány szerepelt, de igazából itt is az akció volt a döntõ akárcsak a második részben. A sztori pedig - ha használtuk a fantáziánkat is -, ismét nagyszerûre sikeredett:
Több százezer évvel ezelõtt egy óriási meteor csapódott az Antarktisz vidékébe, ahol akkor még trópusi éghajlat volt az uralkodó. Késõbb egy õsi polinéz törzs találta meg a meteort, amelyet istenként kezdtek tisztelni, de aztán egy nap valamilyen szörnyûség folytán az egész törzs hanyatt-homlok elmenekült... Napjainkban egy kutatócsoport (R.X. Tech) végez kutatásokat a zord kontinensen. Itt tûnik fel elõször dr. Willard (késõbb Larának "munkát" ad) aki misztikus kõszobrokat és egy sírt talál, rajta a következõ felirattal: "Paul Caulfield 1812-1834 R.I.P. HMS Beagle". Eközben Lara a legendás "Infada Stone"-t keresi Indiában: nem tudja, hogy a kõ legendája igaz, és azt sem, hogy több kõ is van szerte a világon. Közben összeakad egy Tony nevû fickóval, akivel bizony valami nincs rendben: állítólag van még két társa (Randy és Rory), de õk bent maradtak egy Shíva templomban, pedig õ mondta nekik, hogy ne tegyék... Õ a maga részérõl tudatja hõsnõnkkel, hogy "lelép a következõ busszal", mert elege van ebbõl a dzsungelbõl, és ugyanezt tanácsolja Larának is. Lara bejut a misztikus templomba, de nem találja meg a követ, csak a két halott társat: valami szörnyûség történt velük... A templomból kiérve látja amint Tony lehajózik a Gangeszen, és megpillantja a követ is a mellkasába döfve. Rálõ Tonyra, aki védekezik: megremeg a föld, minden összedõlni látszik és Lara majdnem életét veszti egy lezuhanó kõdarabtól. Észrevesz egy dzsipet, és a folyó mentén üldözõbe veszi Tonyt, akit meg is talál Kaliya barlangjainak legmélyén: megöli a fickót és elveszi tõle az "Infada Stone"-t. Csak ezután fut össze Willarddal, aki mesél neki egy hajóról (HMS Beagle) amelyen Darwin is utazott, és egy naplót nyújt át neki, amelyet annak idején egy Stephen Barr nevû kereskedõ vezetett. Kiderül, hogy a legénység unalmasnak tartotta az utazást, a vegetáriánus étrendet, és ezért megálltak Antarktisznál, hogy szétnézzenek, hátha találnak valami érdekeset (mindenekelõtt húst)... A legénység öt tagja (Stephen Barr, Paul Caulfield, Henderson, Smythe, Jonson) kihajóztak a partra. Egy barlangrendszert követve megtalálták a négy követ, és persze rögtön magukévá is tették õket, bár Stephennek nem jutott... Pault megtámadta és megsebezte egy farkasszerû lény, és az egész barlang omladozni kezdett. Egy lecsúszó jégsziklán keresztül hagyták el a barlangot, de Paul közben meghalt. Az õ sírját találta meg Willard. Stephen volt az egyetlen túlélõ a megmaradt négy emberbõl. Õ azonban amikor visszatért Londonba hirtelen eladta a saját kövét látván, hogy társai milyen csúfos végeket értek a sajátjaikkal... Jelenleg az "Infada Stone" volt Indiában, egy kõ van a dél óceániai szigetvilágban, egy Londonban és egy Nevadában. Larának persze "jól hangzik" a dolog, és el is vállalja, hogy megkeresi a többi követ. Innen kezdve választhat, hogy merre megy, és milyen sorrendben keresi meg a relikviákat. Nevadában a sivatagban egy kisebb katonai körzetbe kíván bejutni, ám balesetet szenved, és hirtelen egy magas biztonságfokozatú börtönben találja magát, fegyvereitõl megfosztva. Innen a többi rabbal szövetkezve szökik meg és egy teherautó "szállítja" õt a kísérteties 51-es körzetbe, ahol állítólag egy UFO szerencsétlenségbõl származó maradványok és halott idegenek is találhatóak, bár ezt az USA kormánya mindmáig tagadja. Persze közben az itt lévõ MP-k is értesülnek az "ismeretlen nõ" kilétérõl, és minden céljuk, hogy megállítsák õt. Persze ez nem sikerül és Lara az egyik hangárban található UFO-ban megtalálja az "Ora Dagger"-t. Hogy ezután hogyan hagyta el Nevadát az nem történeti hiányosság, hanem a fantáziánkra van bízva! Óceániában egy kisebb szigetre érkezik, ahol az itt élõ (kannibál) bennszülöttek rögtön az ebédjüket kezdik tisztelni benne. A tengerparti falun túljutva találkozik egy repülõszerencsétlenséget szenvedett katonával, aki segítségképpen egy mocsár térképét adja át, melyen keresztül Lara eljut a géphez is, ahol a többi még megmaradt katona küzd kétségbeesetten a rájuk rontó õshüllõkkel. Itt a gépben található ágyúval kilövi a szemközti építmény falait (meg egy csomó raptort is) és találkozik egy bennszülöttel, aki mesél neki a kõrõl és a polinéz õsökrõl, sõt Smythe-ról is említést tesz (ugye ne részletezzem, hogy mi történt vele? "szegény bolond"). A Madubu Gorge vidékén a folyó vízmosásaiban kalandozva kajak segítségével jut be Puna templomába, ahol némi észveszejtõ csapdakijátszás és ugra-bugrálás után megöli a bennszülött fõpapot és megszerzi az "Element 115" nevû követ. Érdekességként említeném meg, hogy a PSX verzióban itt az "Ora Dagger" található, míg az "Element 115" Nevadában van... Londonban egy rakpart háztetõin indul a történet egy õszi esõs és hûvös estén. Lara találkozik egy bérgyilkossal, aki egy bizonyos Sophia Leigh-nek dolgozik, és egész "munkája" mindössze annyiból áll, hogy "embereket lõ" Sophiának, ahogyan azt az apja és nagyapja is tette... A bérgyilkos megpróbálja megölni Larát, de hát nem épp az eszérõl híres: egészen különleges módon halálozik el (harang által). Lara lejut Aldwych egy elhagyatott részébe, ahol pár hobóval gyûlik meg a baja, miközben "hirtelenszerû" és agytornásztató feladatokat kell megoldania. Bob, a hobók vezére elmeséli, hogy Miss. Leigh (a Leigh Cosmetics Corporation feje) igen mocskos ügyleteket irányít és mellesleg embereken - köztük Bobon és emberein - is végzett és végez kísérleteket. Bob megbízza Larát, hogy lopjon el neki egy balzsamozó folyadékot a múzeumból onnan, ahol az egyiptomi terem is található, és akkor továbbengedi õt az átjáróján. A balzsamozó folyadék az arcára kell, amelyet Sophia az egyik kísérlete erõsen roncsolt (ezért van rajta álarc) és a vezér úgy gondolja, hogy ez a szer talán segít. Lara tudja, hogy Sophiánál van a kõ, mivel Willard felvilágosította, hogy Sophia illegálisan felvásárolta a londoni múzeum (British Natural History Museum) nagy részét, és persze a követ is. Érdekes még itt az egyiptomi betét, de a kõ neve ("Eye Of Isis" (Ízisz egyiptomi)) magyarázattal szolgál: a múzeumban nem tudják a kõ származási helyét, illetve azt feltételezik, hogy Egyiptomból való. Larának sikerül bejutnia Sophia irodájába, aki egyáltalán nem lepõdik meg, sõt üzletet ajánl számára, mire Lara felvilágosítja, hogy tud a múltjáról és a mocskos üzleteirõl. Larának persze csak a kõ kell, és bár Leigh kisasszony nem adja, némi erõszakkal azért megszerzi az "Eye Of Isis"-t is. Ezután indul az idõközben Antarktiszra utazott Willardhoz, aki elég egykedvûen fogadja és tájékoztatja, hogy valami nagy kísérletet akar véghezvinni a kövekkel. Lara figyelmezteti, hogy elveszítheti felettük az uralmát, és a fegyvereihez nyúl. Persze Willard erre mindent ráburít és elmenekül a kövekkel a bányáiba, ahová Larának is sikerül követnie. A bányában azonban mutáns tudósok tömkelegével találkozik, de azért beverekszi magát egy titkos õsi polinéz templomba, Tinnos elveszett városába. Ezen a misztikus helyen mindenféle természetfeletti lények fogadják (nagy zöld darazsak, és masztodonok), és eléggé megizzad mire négy maszk (a négy elemet jelképezik (Tûz, Víz, Levegõ, Föld)) és egy kulcs segítségével végre rátalál a meteor barlangjaira, és persze a professzorra. Willard kísérlete nem sikerül (talán valami még hiányzott?), és szörnyûséges mutáns pókká változik. Lara megöli a mutáns doktort, és ismét magához veszi a köveket. Ezután kimenekül, és helikopteren hagyja el Antarktiszt (és kis híján a fogát is :) )...
Ha megtaláltuk az összes titkos helyet, akkor szemtanúi lehetünk Lara ügyködéseinek a Szent Pál Katedrálisban (All Hallows). Lara még Londoni "látogatása" során tett szert a katedrális kulcsára (Cathedral Key), és most ennek segítségével hatolt be az építmény padlásterébe. Innen indul a kaland, mely végigvezet minket a katedrálisban a padlástól a pincéig, ahol a csatornarendszerben Lara mindenféle gusztustalanságokat talál. Ennek magyarázata talán a néhai Sophia tevékenységében (embereken kísérletezett) rejlik... Mindenképpen szép és misztikus helyszín, érdemes megnézni!
A TR3-ban az egész történetet úgy kell elképzelnünk, hogy Lara végig kapcsolatban állt Willarddal, aki tippeket adott neki a kövek fellelhetõségét illetõen... Így a sztori már nem esik szét, ismét szabadjára engedhetjük fantáziánkat, de az Interneten is elég szép történet kiegészítéseket lehet találni...

 

Tomb Raider 3 Gold - The Lost Artifact
--------------------------------------
A TR3 küldetéslemeze idén márciusban jelent meg, és nagyjából ugyanazok érvényesek rá, mint a korábbi Gold kiadványokra; bár ezúttal a teljes anyag nincs fent az Interneten és igazából a készítõk önálló résznek szánták, de ha megvásároljuk, akkor jár hozzá a TR3 is. A fõrész engine-jével készült helyszíneken kalandozhatunk, miközben találkozhatunk némi új ellenféllel és textúrákkal is, és persze a videók kispórolva. Egyébként a CD-re ismét kerültek a játékkal kapcsolatos stuffok, akárcsak az elsõ Gold kiadvány esetében...
A történet közvetlenül a harmadik nagy kaland után játszódik, amikor is Lara egy Willarddal kapcsolatos látomás hatására nyomozásba kezd, hogy miért nem sikerült a professzor kísérlete és rájön, hogy kell lennie még egy kõnek. Ezért a kõért ("Hand Of Rathmore") folyik a küzdelem... Lara ellátogat Willard Skóciai kastélyába, ahol a kõnek csak a hûlt helyét találja (valaki ellopta). Késõbb talál egy újságcikket, amely a Shakespeare Sziklánál található Chunnel alagútban történt robbanásról tudósít. A javításokat egy SLINC (vajon minek a rövidítése?) nevû cég végzi, melynek munkásai nem fogadják Larát túl barátságosan. Az alagútból Lara a SLINC víz alatti kutatólaboratóriumába kerül, ahol kísérleti alanyok hulláit és mutáns lényeket talál (gyanús!), végül pedig megleli az ötödik követ is. Egy motorcsónakszerûségen hagyja el a bázist, és egy kis francia városka egy elhagyatott állatkertjében köt ki. Közben valami történhetett, mert a csónak összetört, és a követ is újra meg kellett keresni... Az állatkerttõl nem messze ráakad egy barlangra, amely tele van hullákkal. Az egyik mellébe teszi a követ, és... hirtelen valami egészen misztikus és mágikus helyen találja magát: az égbolt megváltozott, mindenfelé torz hullák, csontvázak. Hamarosan találkozik azzal a személlyel, aki a dolgok mögött állt: Sophia Leigh! A SLINC (Sophia Leigh Incorporated) az õ cége! Larának meg kell küzdenie Sophiával, hogy elvehesse tõle a követ. Miután sikerül Lara visszaérkezik a tengerpartra, ahol maga Verne Gyula vár rá a Montgolfier fivérek hõlégballonjával, hogy elvigye õt a borzalmak helyszínérõl...
Mint láthatjuk a harmadik Gold kiadvány is sok fantáziálnivalót hagy maga után, például: hogyan jutott végül Lara haza, mire képes az ötödik kõ? Fiktív válasz: valószínûsíthetõ, hogy a "Hand Of Rathmore" az alternatív dimenziók és a mi dimenziónk közti átjárást biztosítja...

 

Tomb Raider 4 - The Times (Exclusive Tomb Raider Level)
-------------------------------------------------------
Mielõtt a negyedik részrõl szólnék, feltétlenül említést kell tennem egy plusz helyszínrõl, amely a The Last Revelation-nel nagyjából egy idõben jelent meg, és az Internetrõl letölthetõ volt. A file mérete kb. 33 MB, és a plusz helyszín mellett még két puzzle játékot is tartalmaz...
A sztori még a negyedik epizód elõtt játszódhat, amikor is Peter Stothard a brit Times címû újság szerkesztõje tájékoztatja Larát, miszerint Tutanhamon sírjában új alagutakat találtak. Mint tudjuk, eme sírt egy Howard Carter nevû archeológus fedezte fel 1922 novemberében. Lara nagy nehezen rááll a dologra: "Ideje befejezni, amit Carter elkezdett!", és behatol a sírba... Egy aranymaszkot talál ezen a nem éppen hosszú, de egyébként nagyon szép és misztikus helyszínen (amelynek részleteit egyébként a fõrész bejelentkezõ képsorain is megcsodálhatjuk), majd egy új(?) kijáraton távozik...
Érdekes, hogy itt a Gold kiadványokkal ellentétben van egy cut-scene az elején... Talán bízhatunk benne, hogy ha esetleg kijön egy küldetéslemez a TR4-hez is, akkor abban már videók és/vagy cut-scene-ek is szerepelnek...

 

Tomb Raider IV. - The Last Revelation
-------------------------------------
1999 novemberében immáron menetrendszerûen ismét találkozhattunk kedvenc kalandornõnkkel Larával, a TR sorozat (mai szemmel nézve) legnagyszerûbb és legjobb darabjában... A TLR-ben elég sok hibát kijavítottak azok közül, amelyek az elõzõ részekben idegeinket borzolták; a grafika valamint a hanghatások is tovább fejlõdtek, a TR4 engine-jét szinte száz százalékban újraírták. A grafikus effektek között megjelent a Bump Mapping (kiemelte a domború részeket a falakon) és a Volumetric FX (köd-, por- és fényeffektek) is, és ezek nagymértékben segítettek abban, hogy még életszerûbbnek lássuk a helyszíneket. Mellesleg ez a rész visszatérés volt a gyökerekhez: na nemcsak a TR1-hez, hanem Lara gyermekkorához is. Ezen kívül a Tomb Raider címhez legjobban illõ helyszíneket választották ki: az egész történet (az elsõ két helyszín kivételével (Kambodzsa)) Egyiptom nevezetes helyszínein (Királyok Völgye, Karnak, Alexandria, Kairó, Gíza) játszódik. A fejlesztésben egy igazi egyiptológus is részt vett: az egyiptomi mitológia és a nevezetes helyszínek igen nagy szerepet kaptak a játékban, és persze még jobban közelítették a játékot a valósághoz. Bejöttek teljesen új ötletek: átalakult inventory, tárgyak kombinálása, logikai feladványok szintjén egészen újszerû dolgok, és ezúttal Larát egy állandó szövetségese is segítette. Ezúttal túlnyomó részben ismét sírok mélyén kalandozhattunk, bár elõfordult egy-két speciális helyszín is: versengés az "Iris"-ért és egy sivatagi vonat. Lara és ezúttal a többi szereplõ is sokkal szebben nézett ki, a fõhõsnõ ismét új mozgásokkal gazdagodott, és új jármûvek is bejöttek. A fegyvertár ezúttal is más volt, de most az egyes fegyvereket az öldöklésen kívül a logikai feladatok megoldásánál is használnunk kellett. Az akció ebben a részben is számottevõ volt, de a fõszerep ezúttal ismét a logikai feladványoké és a csapdák, ellenfelek kijátszásáé volt. Szerintem a készítõk ebben a részben találták el legjobban az akció és a kaland egyensúlyát. Jó ötlet volt, hogy végre nem kihalás szélén lévõ állatokat kellett önvédelembõl halálra gyilkolásznunk: a puskacsõ elé misztikus és nem evilági lények kerültek, és mivel õk már halottak voltak ezért nem lehetett egyszerûen lepuffantani õket. Meg kellett tanulnunk, hogy hogyan szabaduljunk meg tõlük. Egyiptom egy egységes helyszín volt, viszont éppen emiatt sok mindent elõre meghatározott: az idõjárást, a tájat, az eget, a színeket, a hangulatot és persze Lara "default" ruháját is, így viszont egységesebbé vált a sztori. Végül egy igen nagy pozitívum: a movie bejátszások teljes képernyõsek lettek, eltûnt a váltott soros technológia és kiváló minõségû képsorokat csodálhattunk meg; emellett végre bárhol elõfordulhattak cut-scene-ek is a játékban, így ez még inkább elõsegítette a történetvezetést, és a sztori ez által sokkal pergõbbé és fordulatosabbá is vált...
A történet elején a 16 éves Larát láthatjuk, aki mint már korábban említettem elkísérte a germán származású Werner Von Croy professzort egy kambodzsai felfedezésére. A prof. itt tanította meg Larát a legfontosabb tudnivalókra, amelyekre a régész-kalandozásokhoz feltétlenül szükség van. Versenyre hívta ki az "Iris" nevû misztikus tárgyért, azonban ennek megszerzése nem sikerült: Von Croy csapdába esett, bár a lány elõzõleg figyelmeztette. Lara is alig bírt kimenekülni az omladozó barlangból, és a professzort is halottnak hitte. Von Croy azonban valahogy túlélte a történteket és soha nem tudott megbocsátani Larának, amiért nem segített neki, amikor bajban volt. Ezután egy nagy ugrás elõre: Larát megbízták egy bizonyos amulett megszerzésével, amely Egyiptomban található. Lara nem tud uralkodni olthatatlan kalandvágyán és egy kísérõvel, teveháton vág neki a sivatagnak. Sikerül is bejutnia Szet sírjába, ahonnan kihozza az amulettet, ám nem tudja, hogy ezzel szabadjára engedte eme gonosz istenséget, akit évezredekkel ezelõtt maga Hórusz istenség és Szemerkhet fõpap börtönzött be: "Én, Szemerkhet, Hórusz fõpapja óva intek mindenkit: az, ki elveszi az amulettet, szabadjára engedi Szet istent. A gonosz, aki az emberiség hajnalán messzire távozott a sakálokkal, újra megzavarja a föld nyugalmát. Szet, a gonosz ura újra szabaddá válik majd a távoli jövõben. Amerre jár, dögvész és sáskajárás pusztít. Megnyílnak az egek, és a termés odavész. És Szet így szól: 'Árnyékom eltakarja a napot, én vagyok a pestis hozója, haragom elemészti a földet, és uralkodni fog mindörökre.'" Idõközben a kísérõrõl is kiderül, hogy rosszban sántikál: Von Croy megbízottja, és kis híján sikerül is megszereznie az amulettet. Lara üldözõbe veszi, miközben persze Von Croy embereivel (fehér- és vörös ruhás tuaregek) is szembe kell szállnia: hõsnõnk kis híján csapdába kerül, de aztán mégis sikerül elmenekülnie, miközben maga Von Croy is feltûnik a színen. Lara egy kis városkában találkozik Jean Yves-szel - régi archeológus barátjával -, aki felvilágosítja az amulettel kapcsolatban. Lara élete ettõl kezdve villámcsapásszerûen megváltozik: minden erejével azon fáradozik, hogy még a millennium bekövetkezte elõtt megállítsa Szetet és haragjának kiteljesedését. Karnakban kezdi keresni a megoldást, Szemerkhet sírjánál azonban csapdába esik: Von Croy bezárja a szkarabeuszoktól hemzsegõ sírba és elragadja az amulettet. Itt azonban valami történik: Szet beleszáll Von Croy testébe és ezután a prof. már az õ hatása alatt cselekszik... Lara kiszabadul a sírból és kiszedi a meglepett kísérõbõl, hogy Von Croy Alexandriába utazott újabb információkért. Egy sivatagi vonaton érkezik meg Alexandriába - persze közben Von Croy embereivel is meg kell küzdenie -, és itt újra találkozik Jeannal aki elmondja, hogy Szet mindaddig nem gyõzhet, amíg nincs nála Hórusz páncélja... Larának tehát meg kell találnia az utat Alexandria elveszett könyvtárába, amely elvezet Kleopátra palotáiba, ahol a páncél darabjai is találhatóak. Idõközben azonban Jeant elrabolja Von Croy, és Szet is egyre nagyobb erõre kap. Lara miközben megérkezik Kairóba (Von Croy levelének hatására) tapasztalja, hogy mekkora veszedelmet hozott a világra: az ég elborult, dögvész és sáskajárás pusztít mindenfelé. A fõvárosban már érezhetõen igen nagy a baj, mindenféle természetfeletti gonosz lények bukkannak elõ a mélységekbõl, sáskák valamint hatalmas csípõs bogarak támadnak az emberekre. Lara találkozik egy katonával, aki a maga sajátos módján segít neki bejutni a Citadellába, ahol Jeant is fogva tartják. Miután kiszabadította Jeant, Lara még visszaszerzi az amulettet és eliramodik vele a Szfinx felé, miközben az ég már elvörösödött és vészesen mennydörög... Innen - Von Croy embereitõl akadályoztatva - sikerül bejutnia Hórusz templomába és megtalálja magát Hóruszt is, illetve csak a szobrát, amelyet felvértez a páncéllal és ráadja az amulettet is. Az idõközben ereje teljét elért Szet azonban kisujjával söpri el Hóruszt az útból, miközben az amulett a vízbe zuhan. Lara újra felveszi az amulettet, nagy nehezen kimenekül a barlangból és a varázstárgy segítségével sikerül ismét bezárnia Szetet. A piramisból kifelé menet még látja, hogy minden rendben van: tiszta égbolt, csillagos ég, a nap éppen felkelõben... Ebben a pillanatban árnyék vetõdik a kijáratra: Von Croy bukkan fel és Lara hátrahõköl. De Von Croy ezúttal már, mint barát közeledik felé, és sietteti, hogy adja a kezét, mert minden beomolni látszik... Az a kb. tíz méter, ami elválasztja õket, azonban hirtelen óriási távolsággá nõ a ziháló Lara szemében, aki még habozik, mert nem tudja, hogy megbízhat-e régi mesterében. Mégis nekiiramodik, de ekkor már a lépcsõ is beszakad, és Lara alatt feltûnik a tátongó mélység mely a lezuhanó sziklatömbökön kívül õt is elnyeléssel fenyegeti. Még utoljára, miközben kapaszkodik, azt mondja mesterének, hogy jó újra látnia õt, de ekkor már Von Croy menekülni kényszerül a vészesen omladozó kijárattól. Még látja, ahogy Lara bent marad és kapaszkodik, de a következõ pillanatban már csak a beomlott kijáratot pillanthatja meg... Werner leveszi a kalapját, és fõhajtással tiszteleg Lara emlékének, akinek ezúttal õ sem tudott segíteni...
A TR4 számomra legfontosabb mondanivalója az, hogy nincsenek szélsõségesen rossz, illetve jó emberek, a személyiségünk bonyolult és állandóan fejlõdik, ahogy az élet újra és újra próbára tesz bennünket...

 

És amit még nem tudunk... Tomb Raider V. - Chronicles
-----------------------------------------------------
Vajon mi történt Larával? Meghalt-e vagy sem? A történet nyitva hagyja ezt a kérdést, végül is nem láthattuk Õt meghalni, csupán annyit tudunk, hogy nem sikerült kijutnia ezen a kijáraton... Ezen a kijáraton... De létezhet egy másik kijárat is és talán az irdatlan mélység, amely Lara alatt sötétlett fenyegetõen nem is olyan mély... Erre a lányra szüksége van a világnak, és nem halhat meg ilyen rút módon! Õ nem halhat meg, hiszen ezrek várják vissza minden évben egy újabb nagy és feledhetetlen kalandozásra! Én, aki ismerte és végigkísérte Larát eddigi kalandjain, biztos vagyok benne, hogy ez a "fifikás csajszi" megoldotta ezt a problémát is, és megtalálta az utat kifelé! Így legyen, és remélhetõleg erre választ is kapunk a következõ részbõl, amely ugye idén novemberben jelenik meg, és a Chronicles alcímet viseli...
A történetrõl egyelõre nagy vonalakban annyit tudunk (illetve ennyit árulnék most el), hogy Larát halottnak hiszik mivel odaveszett Hórusz templomában és már a temetése zajlik, bár a testét nem találták meg. A temetésen, amelyet Dunstan atya (a család ír papja és régi barátja) vezet, megjelenik néhány régi ismerõs: Jean Yves és Winston (a komornyik) is. A temetés után a gyászolók visszatérnek a családi birtokra, és régi történetekkel elevenítik fel Lara emlékét... A történetek Lara régebbi kalandjai, amelyek végigvezetnek minket Rómán, Oroszországon, Írországon, és egy toronyházon is... De ebbõl eddig még semmi nem derül ki Lara életben maradásával kapcsolatban... Mi lesz az egész történet vége? Bizonyára nem az, hogy a gyászolók szépen hazamennek... Egyesek szerint nem lenne csoda, ha Lara végül megjelenne, hogy "Itt vagyok, élek!", hiszen mindannyian ezt szeretnénk!! E két szó: "Tomb Raider" egybeforrott a névvel, "Lara Croft" nevével, egyik sem létezhet a másik nélkül!! Egy biztos: katartikus, csodás, könnyeket fakasztó végkifejletre számíthatunk...!

 

Tomb Raider V. - Chronicles (kiegészítve, 2002 novemberében)
------------------------------------------------------------
A 2000 novemberében megjelenõ ötödik részt, tulajdonképpen az "Old Gen" életszakasz lezárásának szánták, és egyszersmind egy megemlékezésnek, a mindig is pengeélen táncoló Lara Croftról...
Nagyon fontos esemény volt a játék történetében, hogy ehhez a részhez, mintegy ajándékként mellékelték a TRLE-t, azaz a Pályaszerkesztõt is, azt a programot, amellyel az elõzõ részek szintjei is készültek. Ebbõl már világosan látszott, hogy ez tényleg az utolsó rész, és egyúttal Lara "halhatatlanná" vált, hiszen innentõl már a rajongóknak köszönhetõen, további kalandjait ismerhettük meg. Részemrõl, a TRLE-vel kapcsolatban az elején rengeteg negatív elõítélettel viseltettem, hiszen javarészt történet nélküli, vagy ellentmondásoktól hemzsegõ, összecsapott, vagy szélsõségesen kiélezett pályákra számítottam, s ráadásul mindezt tucatszámba menõen. Nos, az elején valóban így is volt, de egy jó ideje már, hogy eléggé a pozitív irányba fordult el ez a dolog, ami végül is, szintén várható volt. Manapság mérséklõdött a kezdetekre jellemzõ dömping, és jóval több igényesebb munka jelenik meg, rengeteg új és remek ötlettel. Lara tehát tényleg "halhatatlanná" vált, a játék szavatossága pedig, ezzel szinte a "végtelenségig" elhúzódott...
Most pedig, a játékról és a megjelenése körüli idõszakról, általánosságban! Maga a játék bizony nem aratott sikert, annak idején: a kritikusok a tõlük megszokott módon "lehúzták", és ismét rábiggyesztették a sokadik rókabõrt, a rajongók nagy része pedig, a könnyû és túl rövid játékmenet miatt volt csalódott. Tény és való, a játék elavult: az akkori újabb remekek között már nem lehetett igazán intellektuálisnak sem nevezni, valahogy már csak olyan volt, mint mondjuk a második rész megjelenése idején a Doom elsõ része; egyszerûen eljárt felette az idõ. Egy valamit mégis, nagyon sokan elfelejtettek: ez a rész a TR4 epilógusa, és kellett ez a rész, kellett ez a lezárás, a történet szempontjából. Így utólag visszagondolva, ma már nem lehet azt mondani, hogy a TR5 felesleges volt, vagy nem szabadott volna kiadni. Ide fûzném még, hogy ennyire szoros történeti kapcsolat eleddig sosem volt még, az évrõl-évre megjelenõ újabb fõrészek között. Maga a játékmenet egyébként szinte semmit sem változott az elõzõ rész óta: Lara a szekrények és fiókok átkutatásán kívül "tanult" még néhány új mozdulatot - kötéltánc, lebukfencezés az oszlopokról, stb. -, amelyek látványosak voltak ugyan, de semmi szembetûnõbb változást nem hordoztak magukban, valamint a helyszínek változatosabbak lettek az elõzõ rész után, és ismét láthattuk õt, gyermekkorában és fegyvertelenül. De a játék továbbra is csak a kapcsolók húzkodásáról és a kulcskeresésrõl szólt, no meg az ügyességi feladatokról, míg az elõzõ részre jellemzõ frappáns logikai jellegû feladványok nagyon hiányoztak belõle. Maguk a kis epizódok igen rövidre és egyszerûre sikeredtek, utóbbi terén leszámítva az utolsó részt, amely azért számos újításban bõvelkedett. A játék engineje szinte semmit sem változott az elõzõ rész óta, sõt, talán még gyengébb is lett: több volt a grafikai hiba, ronda volt az ég és a horizont éles elkülönülése, nem lehetett a Bump Mapping funkciót kiválasztani a Setupban, és simábban futott, mint a TR4, ami megint csak némi "butításra" enged inkább következtetni, hatékonyabb engine helyett. Azért pozitívumként megemlítendõ ide, hogy a víz alatti környezet realisztikusabbá vált, mivel "végre nem 'desztvízben' úsztunk", valamint a Volumetric FX is szebb lett. Az ambient sound-ok és a különbözõ hanghatások szintén dícséretet érdemelnek ehhez a részhez kapcsolódóan is, mivel egytõl-egyig izgalmasak és változatosak, nagyon jól illenek a környezethez és a kalandokhoz; így remekül meghatározzák és visszaadják egy-egy helyszín illetve epizód hangulatát. Általánosságban pedig, további pozitívumnak tekinthetõ a változatosság a négy kis történetre nézve is, mivel ezek mind-mind különbözõ atmoszférájú - hol esõ esik, hol havazik, hol nappal van, hol éjszaka, hol a szabad ég alatt vagyunk, hol zárt és sötét helyeken kalandozunk, és még sorolhatnám - helyszíneken játszódnak, és egyenként négy kis külön játéknak is foghatók fel, négyféle különbözõ játékmenettel. Ez utóbbi miatt egyébként érdemes is ezeket a kis egységeket inkább egyenként, külön-külön elemezni. A titkos helyek megtalálásáért epizódonként egy-egy újabb pont oldódott fel a "Special Features" menüpontban, és mindegyik alpontban újabb képeket találhattunk a történetrõl, a "Next Gen"-rõl, valamint a TR5-tel kapcsolatban...
A kulcsszavak itt a történet - merthogy most leginkább azon van a hangsúly - szempontjából: zaklatottság, gyász, emlékezés, rövid memoárok, remény. Mint említettem feljebb, a Chronicles tulajdonképpen a TR4 epilógusának tekinthetõ, és mint a neve is mutatja, négy kis történetbõl áll. Ezek ide-oda dobálnak bennünket a "Lara-életpályában", és a három emlékezõ barát fogja õket össze: Winston - az öreg komornyik, akit a TR2 és TR3 részekbõl már ismerhetünk -, Patrick Bram Dunstan Atya - a cseppet sem hétköznapi pap, aki démonûzéssel is foglalkozik -, és Charles Kane - aki amolyan ügynökféle, és szintén Lara régebbi barátja -, emlékeznek vissza Lara néhány korábbi kalandjára. Itt fontos megemlíteni, hogy a TR5-ben végül is nem Jean-Yves, hanem Charles Kane jelent meg, mivel korunk nagy archeológusa, Jean-Yves Empereur - aki többek között Alexandriában, a Pharos-világítótorony érdekében is folytatott ásatásokat, nagy sikerrel - személyes sértésnek vette a letagadhatatlan hasonlóságot közte, és a játékbeli Jean-Yves karakter között (tán a "pocakpalkó" utánérzés nem tetszett neki). Emiatt az EIDOS és a CORE nyilvánosan kért elnézést Jean-Yves Empereurtól, és törölte Jeant a TR5-bõl, helyére pedig Charles Kane került, akit sokan még mindig összetévesztenek Jeannal, pedig a két figura külsõre és foglalkozását, mentalitását tekintve is elég különbözõ... A nyitó FMV-ben a koszorúzást láthatjuk, illetve inkább a végét. Itt megjelennek Lara szülei is, vizuálisan elsõ ízben a játék történetében, ám hamar tovább is állnak. Winston és Patrick Atya Charleshoz csatlakozva, visszavonulnak Lara kastélyába, és a dolgozószobában próbálnak felülkerekedni a szomorú nap eseményein... Mindezen események közben, Egyiptomban, Werner Von Croy, az egyetlen reménykedõ, és aki még utoljára élve látta Larát, a régésznõt keresi, élve vagy halva...
Az elsõ történetbe Winston kezd bele, ez a "Philosopher's Stone"-ról, azaz a Bölcsek Kövérõl szól, amely Lara legelsõ zsákmánya, és amelyre még Rómában tett szert. Ez az epizód még a TR1 elõtt játszódik, és megjelenik benne a két késõbbi kellemetlen ismerõs, Larson és Pierre is. Az elején mindjárt egy kis borsot akarnak törni Lara orra alá az egyik római operaházban, amikor hõsnõnk éppen a "Mercury Stone"-t akarja megvásárolni tõlük. A "Mercury Stone" egy szent kertben található kapu egyik kulcsa, és a kapu mögött, a Kolosszeum egyik ismeretlen rejtekében ott foszforeszkál a sötétben, a Bölcsek Köve... Pierre és Larson megpróbálja megkaparintani a kõért járó pénzt, ám Lara ezt nem hagyja, és igen látványos módon távozik az operaházból, a Merkúr kõvel egyetemben; a két üldözõnek nem sikerül õt elfognia. Kicsit késõbb átöltözik, és Róma üres utcáin elindul a szent kerthez, a nyári hajnalban... Közben persze szembe kell néznie Larsonnal és Pierre-el is, ám õk még annyi problémát sem jelentenek neki, mint késõbb, a TR1-ben. Mikor Lara a helyére teszi a "Mercury Stone"-t, Larson rálõ, de Pierre leinti, hogy várják meg inkább, míg összegyûjti mindet, és elvégzi helyettük a piszkosmunkát. Ennyit a két lókötõrõl... A türelmükrõl meg annyit, hogy nemsokára mégis közbelépnek, és idõ elõtt a kapura helyezik a második követ, a "Saturn Symbol"-t is, aminek az lesz a következménye, hogy a kapu a következõ fázisba állítódik, és várja a két maradék követ. De azonnal! S mivel ezt nem kapja meg, így Larson kap a fenekébe egy kis forróságot... Lara megint faképnél hagyja ostoba üldözõit, és dél körül, az immáron forgalomtól és harangzúgástól zajos város egy üresebb negyedében folytatja a két maradék kõ keresését. Hihetetlen, hogy miféle titkai vannak Rómának, mert eléggé kalandos módon jut ezekhez hozzá! Mire a Mars és a Vénusz szimbólumokkal visszatér a kapuhoz, Larson már vár rá, ám egy kis tûzharc után a kaput õrzõ kõsárkányok kivonják õt a forgalomból, és Larának velük is meg kell küzdenie. Ezután kinyitja a kaput, és szabaddá válik az átjárás egy másik dimenzióba, a Kolosszeum rejtekébe, a Bölcsek Kövéhez. A Kolosszeumban néhány jelentéktelen ellenfél után Pierret is eltakarítja az útból egy cseles megállapodás keretében, s végül megkaparintja elsõ zsákmányát, a Bölcsek Kövét, és büszkén emeli fel, a sötétségben... Bár Larson és Pierre úgy tûnik, meghaltak, mégsem tették meg ezt a szívességet Larának, mivel késõbb a TR1 folyamán, hõsnõnknek még lesz dolga velük... A játékmenet szempontjából ez a rész volt beharangozva a "klasszikus TR4-hez hasonló" stílusúnak, és ez valóban így is volt. Lara "default ruhája", felfedezõ kalandozás, Revolver+LaserSight; címszavakban. Azonban túlontúl könnyû játékmenet, és túl könnyû titkok is jellemezték ezt a részt, szinte nulla újítással, ha a kötéltáncot is leszámítjuk. A szokásos gyakorló részleget itt az operaház kulisszák mögötti részlegében helyezték el, és a lehetõség opcionális volt. A négy epizód közül, tetszési alapon én ezt tenném a legutolsó helyre...
A második történet idõben a TR3+Gold után játszódik, és Charles Kane meséli el, mivel csak õ ismerhette: Lara sosem mondta el Winstonnak, kímélve õt ezzel a stressztõl. Ez ugyanis tényleg egy nagyon szomorú történet, és nem is annyira Laráról szól, hanem inkább Yarofev Admirálisról, aki az emberei jóléte érdekében a bûn posványos útjára tévedt, amely végül elnyelte õt és legénységét egyaránt... Lara és Charles az Orosz Birodalmi Haditengerészet egyik ismert nukleáris tengeralattjáró-dokkjánál szemlélõdnek egy havas téli hajnalon: a Zapadnaya Litsa kikötõben, mely valaha az oroszok büszkesége volt, valami készülõdik, maffiózók jelentek meg, és az Admirális becsületét is megvásárolták, a tengeralattjárójával együtt. Hogy miért? Az Admirálissal ellentétben Laráék már tudják, hogy Sergei Mikhailov, a maffiózók vezére a legendás "The Spear Of Destiny"-t, azaz a Végzet Dárdáját keresi, amellyel valaha Jézust is átdöfték, és amely legyõzhetetlenné teszi azt a hadsereget, amelyik birtokolja. Valaha egy német tengeralattjáró szállította ezt a hatalmas erejû varázstárgyat az anyaországba, ámde sosem érte azt el: az ereklye elpusztította a hajót, amelynek roncsai még mindig ott hevernek, valahol az óceán fenekén... Lara kap Charlestól egy nyomkövetõ eszközt, majd behatol az elég rossz állapotban lévõ bázis területére, ahol már javában készülõdnek a nagy expedícióra: a sûrû hóesésben Mikhailov hajtja Yarofevet és embereit, hogy siessenek. Az elinduló tengeralattjáróra Lara is feljut, ámde hamarosan el is fogják Yarofev és emberei. Még szerencse, hogy õk, mert õk legalább életben hagyják, igaz, bezárják egy kabinba, és minden fegyverét elveszik, de hát a potyautasoknak általában ez a sorsuk, egy hasonló utazás során, jobb esetben. Larának azonban a kabinból sikerül megszöknie az egyik szellõzõnyílás kifeszítése után - a szökés ezen módja nekem jobban is tetszett, elképzelhetõbbnek hatott, mint például a TR3-beli nevadai szökés -, és elindul, hogy felderítse a hajót. Közben szembe kell néznie a maffiózókkal, és sajnos Yarofev embereibõl is néhány puskavégre akad megint, akárcsak korábban, a bázison. A hajó közben eléri a német tengeralattjáró roncsát, Lara pedig a merülési részleget, és egy különleges víz alatti öltözékben alá is merül, hogy megkeresse az ereklyét. A környéken már köröznek a felderítõ egységek, ám Lara ezeket ügyesen kijátszva, bejut a roncsba. Hihetetlen pusztítás történhetett itt, mert szinte semmi nem maradt a hajóból, darabjaira esett szét, és csak a rozsdás fémdarabok árulkodnak róla, hogy valaha ez egy tengeralattjáró volt. A rakomány is elpusztult, ámde egyetlen faláda mégis teljesen épségben maradt: s Lara ebben találta meg a Végzet Dárdáját! Közben mindjárt balszerencse is érte, és el kellett menekülnie a hirtelen összeomló szûk raktérbõl, s ráadásul a búvárruha is megsérült, elkezdett szökni belõle a levegõ. Szerencsére sikerült idõben visszatérnie a hajóra, ámde ott már Mikhailov és két embere fogadta, és elvették tõle a dárdát. Mikhailov nem leplezte gonosz szándékait: "a Világ fogja bánni", ám a dárda elpusztította õt egy robbanás keretében, valamint emiatt a hajó is léket kapott, és vészesen süllyedni kezdett. Lara közben megszabadult a két maffiózótól, és megkezdõdött a menekülés. A haldokló hajón mindenfelé ömlött be a víz és pánikszerû hangulat tört ki, miközben a helyenkénti tüzek, és a vízbe lógó áramos vezetékek miatt életveszélyessé vált a közlekedés. A lelkileg teljes letargiába esett Admirálisra Lara a fedélzeten talált rá, és miután felrázta õt, az Admirális elmondta, hogy két palack kell a meneküléshez szükséges buborék mûködéséhez, és odaadta hõsnõnknek a tárgyalóterem kulcsát is. Lara megtalálta a két palackot, miközben az áramot is le kellett kapcsolnia, hogy megszabaduljon az áramütés veszélyétõl. Az Admirális azonban nem tarthatott vele, mert egyrészt a hajójával akart maradni, másrészt pedig a buborékot csak belülrõl lehetett eloldani, így elbúcsúztak egymástól. A kilövés után nem sokkal, rejtélyes fehér fény pusztította el az egész hajót, pillanatok alatt. A nyomkövetõ eszköznek hála, Charles megtalálta a buborékot, és Larát felvette a hajójára. Lara felismerte, hogy a dárda sosem kerülhet az emberek kezébe, a legjobb helye az óceán mélyén van, ahol senki sem háborgathatja... Eme epizód elsõsorban a történet miatt már jobb volt, mint az elõzõ, és a játékmenetben is voltak változások - például a víz alatti kaland -, ám a játékmenet mégis, eléggé egyhangú, sokak szerint egyenesen unalmas is volt. Sokan x-aktás utánérzést és páran a Kurszk tengeralattjáró emlékét vélték felfedezni ebben a szomorú epizódban... Nálam ez az epizód a harmadik helyet kapja meg, a tetszési listán...
A második, zaklatott történet után, a harmadik igazán könnyednek ígérkezik, és ismét Lara gyermekkorába repít minket vissza. A kastélyban egy villámcsapás következtében kialszanak a fények, és ez eszébe juttatja Patrick Atyának, még régen az írországi Connussieben átélt, egyik borzalmas nyári éjszakát. Winston akkoriban Connussieben élt, és nyáron Lara is ott tartózkodott, miközben a hatalmas esõzések közbeni áradások miatt a személyzetet haza kellett küldeniük. Közben az egyik kis Isten háta mögötti szigeten furcsa jelenések kezdõdtek, különös dolgok történtek. Winston meghívta Patrick Atyát Connussiebe, hátha õ tud segíteni. Igazi pokoli éjszaka volt akkor is, amikor megérkezett... Lara pedig már akkor is mérhetetlenül kíváncsi és kalandvágyó természetû volt, így kihallgatta az öregek beszélgetését, majd felkapta a még nyár elején Kambodzsában szerzett hátizsákját - igen, a történet valószínûleg még ugyanazon a nyáron játszódhatott, csak késõbb -, és Patrick Atya nyomába eredt, aki még aznap éjjel el is indult a szigetre, hogy utána nézzen ezeknek a dolgoknak. Lara potyautasként érkezett a szigetre, és elindult a maga felfedezõ útján. A helyszín igazán félelmetes volt: üres pincék, melyek ajtaját csapkodta a szél, kísértetiesen ködös völgyek, kis zugok, tele denevérekkel vagy patkányokkal, riadt madárhangok, különös morgások; szakadó esõ, villámlás, mennydörgés... És sehol egy lélek...mígnem...harangkongás, éjfélt ütött az óra, és az egyik fán egy akasztott ember kísértete jelent meg! Brr... A szélben lágyan lengõ hulla - és korábban talán gaz lator, vagy eretnek - arra kérte Larát, hogy megkövült szívét helyezze a végsõ nyughelyére, és így elnyeri jutalmát is. Hamarosan kis fehér impek jelentek meg, és lepték el vígan heherészve a szigetet, így Lara számos példányukkal találkozhatott, és óvakodnia is kellett az éles fogaiktól és karmaiktól egyaránt. Nemsokára, egy kis temetõn túl, összefutott az Atyával, aki éppen egy démont küldött vissza a pokolba, és aki a vasat ajánlotta a bestiák ellen. Lara a hulla kérésének eleget téve, egy vakablakba helyezte az idõközben megtalált szívet, és egy harangnyelvvel megszabadult szemtelen kis üldözõitõl is. Az Atya kérésére a közelben található, kihalt kápolnához sietett, ám ott csapdába esett, s ráadásul az Atya sem volt ott. A kápolnában tovább folytatódtak a jelenések, és Lara újabb túlvilági lényekkel találkozott: egy jótékony kísértetszerzetessel, aki a maga módján segített neki, és néhány áttetszõ csontvázzal, akik a kardjukkal lesújtásra készen lestek rá, és akiket végül a csontpor perzselt hamuvá... A kiút a kápolna alatti háromszintû Labirintusban vezetett tovább, ahol Lara megtalálta a "Bestiary"-t, azaz a Bestiáriumot, a könyvet, amely a démonûzésrõl szólt. A Labirintusban jótékony szikrázó szellemek is segítették a továbbjutásban, ám a végén, a kis útvesztõben még egy csúf szörnyeteggel is szembe kellett néznie, aki elég kellemetlen pillanatokat okozott neki. Végül ismét összefutott az Atyával, aki végre kivezette õt az építménybõl, és megmondta neki, hogy most már aztán tényleg maradjon egy helyben, mielõtt még valami nála nagyobba nem botlik, és az õ haja is meg nem õszül, merthogy az Atyával idõközben ez történt. Lara említette a könyvet az Atyának, aki azonban nem törõdött vele, és figyelmeztette a lányt arra, hogy az elején látható démonûzõ ábra is csak akkor fejti ki hatását, ha lerajzolják. Hõsnõnknek persze több sem kellett, amint egyedül maradt, mindjárt el is indult valami krétának valót keresni, hogy rajzolni tudjon. Elõször elõre indult el, ámde ott egy különös lovas állta útját, aki szerencsére meghagyta az életét és a szabadságát, mivel nem találta különösebben érdekesnek a lányt. Az egyik rejtélyes kis völgyben, két imp fáklyával való megfélemlítése és némi akrobatikázás után aztán, szert tett egy krétának való kõdarabra, és megpróbálta a pentagramot lerajzolni, ám a lovas ezt már végképp nem nézte jó szemmel, és most már lesújtásra készen állt elõtte. Szerencsére Patrick Atya az utolsó pillanatban ért vissza, és megmentette Larát a lovas démontól, aki azonban ezért leütötte és elvitte õt magával. Lara követte, és egy kis pajtánál érte be õket. Itt a lovas démon elmondta, hogy õ Vladimir Kalita, aki 1240 körül, a Névánál is harcolt, és, hogy foglyul ejtette az itteni apát, a folyó vizek által, miután átalakult: köztudott hiedelem, hogy a démonok nem mehetnek át a folyó vizeken. Így 700 éve itt raboskodik, de most végre esélyt kapott a szabadulásra, mivel azt követelte Larától, hogy állítsa le a folyó vizeket, különben kibelezi az Atyát. Lara ezért a közeli malomhoz megy, hogy megpróbáljon eleget tenni a démon kérésének, ám elõbb még egy randa vörös víziszörnyet is ki kell vonnia a forgalomból, mivel az a kincsein kívül még a malom víz alatti bejáratát is õrzi. Ezt a szörnyet végül az impek ejtik foglyul és falják fel, így Lara bejut a malomba, és leállítja azt. Ezután már egy kisebb vízimalomba is bejut és megállítja azt is, és így a korábban lelassított folyóvizek is teljesen leállnak. Vladimir tehát kiszabadul, ám mégsem lesz valami hálás, hála részben az Atya szemtelenségének, akit a pajtaajtóhoz vág, s közben lassan megindul Lara felé, hogy megölje. Utolsó mentsvárként az Atya azt javasolja Larának, hogy olvassa fel a Bestiáriumból a démonok neveit. Vladimir már éppen lesújtana, amikor Lara Verdilethez ér, és ekkor a démon megdermed. Ha ugyanis a nevén nevezünk egy démont, utána szabadon rendelkezhetünk vele! Így Lara már könnyedén visszaküldheti Verdiletet oda, ahová tartozik. Végül, kora reggel, az Atyával együtt épségben és új tapasztalatokkal gazdagodva hagyják el a pokoli kis szigetet, miközben már az ég is kivilágosodik... Ez a rész történetileg amolyan "se füle se farka kis mese", ámde én mégis érdekesnek és izgalmasnak is találtam. A hangulat, a kísértetiesség szerintem nagyon jóra sikeredett, és a fegyvertelenségbõl adódó "öt ujjas feladványok" is jók voltak, csak hát sajnos, ez a rész is igen rövid és könnyû volt, a fentiek ellenére is. Egyébként, mivel ez a rész középkori helyszíneken játszódott, így e téren is kilógott bármely korábbi rész helyszínei közül. Nálam egyértelmûen ez a második legjobb epizód...
Ezen a ponton a barátok is felismerik, hogy Lara tulajdonképpen azt választotta, amit szeretett, ami szerencsés dolognak mondható, és ez némi vigaszt is nyújt nekik egyben. Winston közben a rejtett trófeaterembe vezeti a többieket, és bemutatja az "Iris"-t, azt az ereklyét, amely a Von Croy és Lara közti ellenségeskedésekhez vezetett, már annak idején, Kambodzsában is, és amit Lara végül Von Croy apjának szigorúan örzött ultramodern felhõkarcolójából lopott el. Ez az utolsó és egyben a legjobb epizód is, amely idõben még éppen a TR3 elõtt játszódik: a TR3 "Lara's Home"-jában már ott van az "Iris" - szép történeti trivia... A "buli" (Zip) egy nyári estén, 22 óra után pár perccel, a Von Croy Industries monumentális épületével szembeni épület tetején kezdõdik, ahonnan Lara egy sárkányrepülõvel átsuhan a VCI tetejére, és behatol az épületbe. A küldetés során hõsnõnk segítségére lesz egy afro-amerikai informatikai zseni - több okból kifolyólag most szándékosan nem írok sem "hackert" sem "crackert" -, Zip is, aki az épület közelében, egy kis furgonból követi és befolyásolja az eseményeket, kijátszva az épület számítógépes védelmi rendszerét. Lara és Zip a Headset és egy ráépített adó-vevõ segítségével kommunikálnak egymással, és dialógusaikon idõnként jókat lehet derülni... Lara a 13. emeleten jut be az épületbe. Igaz ugyan, hogy az USA-ban, a felhõkarcolókban általában nincs 13. emelet - mert a babonás amerikaiak azt hiszik, hogy ez szerencsétlenséget hoz rájuk -, ámde ez az épület a német származású Werner Von Croy apjának tulajdona, aki gondolom szintén német, és így õk erre természetesen fittyet hánynak. Amúgy az épület ilyenkor késõ este már inkább egyfajta erõdítmény, amely tele van fegyveres õrökkel, és modern védelmi berendezésekkel, riasztókkal, pásztázó lézersugarakkal, valamint néhány "speciális találmány" is akad. Utóbbiak körébe tartoznak a "Dredd bírók" (Credo), akik speciális fegyverrel és védõöltözékkel rendelkeznek, és a biorobotok is, akiket nem lehet agyonlõni; ezeket az ellenfeleket csak speciális módokon lehet kivonni a forgalomból, és ide tartozóan még a kloroformos elkábítást is meg kell említenem, amit néhány egy helyben ácsorgó õr esetében lehetett alkalmazni. Visszatérve a 13. emeletre...Lara tehát igen forró helyzetben találja magát, már mindjárt az elején: szembesülnie kell egy "Dredd bíróval", és az áramnyalábokkal védett "Iris"-szel is, miközben az alapszabály, hogy minél kevesebb figyelmet vonjon magára. Hõsnõnknek a küldetés teljesítésében még a HK Gun is a segítségére van, amit három tüzelési módba - Sniper/Burst/Rapid - tud kapcsolni, valamint a Headset infravörösben is tud nézni - így képes meglátni néhány "láthatatlan" lézerakadályt is -, és késõbb talál majd Grappling Gunt is, amellyel köteleket tud kilõni megfelelõ helyekre, és azokon tovább lendülni. Ez az epizód tele van remek ötletekkel és feladványokkal, és kellõképpen nehéz ügyességi szinten is. Sokan a Metal Gear Solidhoz hasonlítják a játékmenetet, valamint Lara öltözékérõl a Mátrix-beli Trinity ugrik be, ebben a kis részben. Hát, mitagadás... Larának sikerül kijátszania az õröket - a legtöbbjüket Sniper-módban, lesbõl és csendben el lehet intézni, egyetlen fejlövéssel -, a védelmet, és ellopja az "Iris"-t a helyérõl. Ezután megpróbál kereket oldani a még csendes épületbõl, lehetõleg még idõben. Azonban egy fegyverdetektornál Zip figyelmezteti, hogy a fémtárgyait el kell hagynia, ami jelentõsen megnehezíti hõsnõnk dolgát. A WC-n keresztül a tetõre próbál kijutni, ám a liftaknában köt ki, ahol az egyik lifttel lezuhan a földszintre. A kijárat felé azonban nem mehet, mert azt õrzik a legjobban, így a meglehetõsen kellemetlen váróterem után visszajut egy teleport segítségével a 13. emeletre, és a detektor leállítása után inkább a külsõ tûzlépcsõkön próbál kereket oldani, immáron ismét fegyveresen. Az épületet azonban idõközben riadókészültség alá helyezik, és egyébként nekem ez a cut-scene sugallta igazán, hogy a cég Werner apjáé, aki ráadásul még a fiát is lenézi ("foolish boy"), ami magyarázatot adhat Werner túlzottan önérzetes és becsvágyó jellemére is... Tehát, a "vörös riadó" folyományaként az egész épületet ellepik a különleges katonai alakulatok emberei, valamint helikopterek pásztázzák a külsõ falakat és szobákat. Larának ilyen körülmények között kell egérutat nyernie, a felbolydult méhkasra emlékeztetõ felhõkarcolóból. Itt már Zip is igen keveset szól be, mintha nem is lennének ötletei, vagy egyszerûen csak nem akarna zavarni. Lara végül is talál egy szabad kiutat a tetõre, és három üldözõ golyózápora közepette hagyja el az épületet, azzal a sárkányrepülõszerûséggel, amivel az elején megérkezett... A kritikusok szerint, ha az egész játék legalább ilyen lett volna, akkor ismét nagy siker lett volna. Az egyetlen igazi negatívuma talán a legutolsó szint számtalan hibája: különbözõ savebugok, amik lehetetlenné teszik a befejezést; ezektõl annak idején nagyon sok játékos megcsömörlött, és sajnos sosem jött ki egyetlen patch sem, a javításukra. Összességében, a fenti két mondat elég is, lezárásnak és minõsítésnek, ehhez az epizódhoz... A játékmenetre visszatérve, egyébként érdekes az is, hogy szerintem legalábbis, az egyes epizódok egyre javulnak, tehát a következõ mindig jobb az elõzõnél, viszont már a legelsõben találkozhatunk néhány fontos újítással - kötéltánc, kutatás -, talán éppen a kedvcsinálás végett...
Végül ismét Surreyben találjuk magunkat, ahol a három barát még koccint Lara emlékére, majd pedig végre, Egyiptomba, az utolsó remény színhelyére visz minket az utolsó FMV-bejátszás: Werner az ásatás közelében tartózkodik, s láthatóan össze van törve. Hirtelen azonban egy kiskölyök siet hozzá, hogy jöjjön, mert a munkások találtak valamit. Valami igazán érdekeset... Az eddig még éppen csak botorkáló Werner sietõs léptekkel indul meg befelé az alagutakba, ahol két munkás tevékenykedik, az egyik teremben. Valami van a kezükben... "Adják ide, adják ide!" - kiáltja nekik, és elveszi tõlük...Lara hátizsákját... "Megtaláltuk õt..." - jegyzi meg Werner felszabadultan...
Mint láthatjuk, valóban...a történet továbbra is nyitva hagyta a kérdést, hogy Lara életben maradt-e, vagy sem. Azonban ma már tudjuk, hogy él, és, hogy meg fog változni...

 

Tomb Raider "Next Gen" - The Angel Of Darkness avagy a TR6 (kiegészítve, 2002 novemberében)
-------------------------------------------------------------------------------------------
Mivel ez az áttekintés az "Old Gen"-rõl szól, ide nem is írok már semmi különösebbet - az aktuális újdonságokról úgyis mindenki értesülhet a hírekbõl -, csupán utalnék arra, hogy ezzel már valami egészen új kezdõdik. Egy új életszakasz... Lara bent rekedt a TR4 végén a Nagy Piramisban, a TR5 végén megtalálták a hátizsákját, és most már tudjuk azt is, hogy életben maradt. Hogy hogyan szabadult ki a beomlott piramisból? Tulajdonképpen ez már nem is érdekes! Ami igazán érdekes, az az, hogy a halálközeli és apokaliptikus élmények hogyan változtatták meg õt, a személyiségét, jellemét, gondolkodásmódját illetõen... Azt tudjuk, hogy felhagy a sírrablással, de mégis, milyen lesz ezután? Mert az biztos, hogy megváltozott. Azonban, hogy miben, és milyen irányba, na és az, hogy egész pontosan miféle új kalandok várnak majd rá? Nos, az még egyelõre a közeljövõ titka...

 

SYS