Lara Croft Tomb Raider - A sötétség medáljai
Dr. James Morisson élete tökéletesnek volt mondható. Mindene megvolt ami számára fontos volt: munka és család. Azonban egy szörnyû esemény ez mind beárnyékolta. A körülményekrõl nem beszélt soha senkinek azonban a halálos ágyán úgy dönt megosztja titkák Lara Croft-tal akinek segítségében bízik. Lara-nak egy titkos völgyet kell megkeresnie, amely a Himalája csúcsának közelében húzodik, azt a helyet ahová fia készül eljutni, azt a helyet ahol felesége életét vesztette...
I.fejezet
...1969. novembere, valahol a Himalája lábánál
Már kezdett esteledni amikor a hold fénye megcsillant a patak felületén ahol három árnyék látszódott. Az egyik Dr. James Morrison, angol tudós, õt követte felesége Jill Morisson és végül barátjuk Michael Fever. Még csak a Himalája lábánál jártak amikor úgy döntöttek, hogy megpihennek éjszakára. Fáradtak voltak az egész napos gyaloglástól és az idõ is kezdett rosszra fordulni, ezért mindnyájan egyetértettek hogy majd az útjukat folytatják másnap. A fáradtság elhatalmasodott rajtuk, s miután felállították sátrukat szép lassan álomra tértek. Az éjszaka hideg volt és különbözõ hangok hasítottak bele a holdvilágította sötétségbe. Jill felijedt és lélegzete akadozó volt a félelemtõl. Erre James is felébredt és igyekezett megnyugtatni, hogy semmi baj sincs, nyugodtan feküdjön vissza. Jill visszafeküdt ugyan de egész éjszaka csak forgolódott.
Másnap ismét útnak indultak hogy minél hamarabb a Himalája csúcsára érjenek. Jill és James egész úton beszélgettek, még Michael csak hallgatott. Gondterheltnek tûnt. Az út során azonban megosztotta megérzését társaival, miszerint közel járhatnak a célhoz a három tagú csoport ugyanis a mondáknak akart utána járni valamint bizonyítékot találni a havasi ember létezésére, akit a helyiek csak úgy hívnak, hogy Ye-ti. Azonban arra, hogy vajon miért is gondolja, hogy közel járhatnak a sikerhez, nem válaszolt. Jill és James egyhangúan egyet értettek abban, hogy talán Michael tévedhet, hiszen még messze jártak a csúcstól. Ismét eltelt egy nap. Már kezdett sötétedni. Minél közel kerültek a Himalája csúcsához, annál inkább kezdett az idõ hidegebbre fordulni. Az idõjárás miatt hamarabb megálltak és tüzet gyújtottak. Michael hamar álomra hajtotta a fejét, még Jill és James a tûz mellett maradtak. A tûz mellett elkezdtek nosztalgiázni arról, hogy hogyan is ismerkedtek meg valamint James milyen ügyetlen is volt az udvarlás terén. Egyszercsak elõkerült egy kép, amelyen egy 2 éves körüli fiú lehet. Õ nem volt más, mint Richard, Jill és James kisfia. Ekkor hirtelen a nagy lánggal égõ tûz kialszik, és léptek zavarják meg a nyugodt éjszakát. James azonnal berohan a sátrába a fegyveréért, és a zseblámpájáért. Jill ezalatt mozdulatlanul néz maga elé, a félelemtõl megdermedve, majd a holdfényt látja megcsillanni a mozgó bokrok levelén. Egyszercsak Jill megpillant két vörösen izzó szempárt a bokor mögül. Szívét már a torkában érzi dobogni, s egyszerre gyönyörûnek és félelmetesek találja a piros minden színében tündöklõ mégis gonoszan fénylõ szempárt. Ugyan James csak pár másodpercre ment be a fegyveréért és a lámpájáért, de amikor kiért, Jill-nek csak a hûlt helyét találta. James azonnal Michael sátrához ment, ahol megdöbbenve tapasztalta, hogy nem csak Jill, hanem Michael is eltûnt. James azonnal a keresésükre indult, azonban nem járt sikerrel. Miután az éjszaka ismét nyugodttá vált a tûz lángja ismét feléledt.
James az egész estét Jill és Michael keresésével töltötte, de nem járt sikerrel így hát másnap ismét megpróbálkozott. Az idõ is neki kedvezett, a lombok között megcsillant a napfény. James egyre inkább kétségbe esett, mert nem találta sem felesége, sem barátja nyomát majd egyszercsak megpillantott egy árnyékot elsuhanni a távolban. James azonnal a nyomába eredt. Hamarosan egy barlang bejáratához ért ahol léptek zaja hallatszott. James többször kiabálta Jill nevét, azonban felelet nem érkezett. James több órán át a barlang elõtt állt kezében fia képével, nem tudta, hogy mit tegyen. Arra gondolt, hogy ha Jill-nek valami baja esett, akkor segítenie kell neki. De olyan útra tévedt amelyrõl nem biztos, hogy visszatalál, és nem akarta fiát egyedül hagyni. Ekkor azonban az ég hirtelen elborult és monszunszerû esõ kezdett el esni. Ekkor James megpillantott egy fényt a barlangba. Úgy döntött, hogy bemegy. A barlang szerteágazó volt. James több órás kétségbeesett bolyongás után egy ösvényre ért ki. A fû sötétzöld színben pompázott, liánok és mindenféle kúszónövények borították a sziklák falait. James fejében megsem fordutl, hogy vajon hogyan is lehetséges ez a gyönyörû látvány és egyre inkább elfelejtette, milyen okból is merészkedett be ebbe az elrejtett világba. Alig egy órás gyaloglás után egy templomot pillantott meg. A templom régi volt, mindenféle növény benõtte és különbözõ színekben pompázó lepkék röpködtek oda-vissza. James közelebb ment, és hirtelen megpillantotta Jill-t a templom bejáratánál.
James azonnal odarohant hozzá ám ekkor már Jill élettelen testét tartotta a karjai közt. James elõször nem hitte el, hogy feleségét tartja karjaiban. Ahogy ölelte Jill-t hirtelen melegség öntötte el James egész testét és ez nem más volt mint Jill vére, mely három hatalmas nagy karmolásból ömlött James ruhájára és testére. James halott felesége kezében egy medált talált mely közepén egy piros színben pompázó kõ volt. James közel hajolt Jill-hez, aki még utoljára elmondta neki mennyire szereti õt, és a fiát majd hangos zokogásba kezdett Jill holtteste felett. Ekkor az ég elsötétült és ismét monszunszerû esõ kezdett el zuhogni.
A templom mélyébõl egyszercsak egy vörösen izzó szempárra lett figyelmes mely õt figyelte. James észrevette, hogy a medálban levõ kõ zöld fénnyel kezdett világítani melyet leginkább ahhoz lehetett hasonlítani mint amikor egy zseblámpa kimerül. James nem habozott, azonnal felállt és rohanni kezdett. A magas fûben ismeretlen élõlények tûntek fel, s mindnyájan prédaként néztek a férfire aki igyekezett elérni a kijáratot amely egyetlen esélynek bizonyult túlélése érdekében. Miután elérte a medál hirtelen szétnyílt és sárga fényt bocsátott ki. Visszafordult és döbbenten pillantotta meg Michael-t, aki mint valami ragadozó emelkedett ki a magas fûbõl. Azonban James csak egy pillanatra láthatta barátját ugyanis a következõ pillanatban beszédet hallott. Emberi beszéd volt ez. Biztonság érzete kerítette hatalmába. Kinyitotta a szemét és körülnézett. Kórházban volt. Hogy hogyan került oda? Még õ maga sem tudta megmagyarázni...
II. fejezet
...2008. január, napjainkban Afrika egy eldugott ösvénye
Tikkasztó meleg volt a sûrû dzsungelben. Az egyik faágon egy kígyó kúszott várva zsákmányát. A közeli mocsárban két kenu tûnt fel bennük három-három bennszülött, lándzsákkal a kezükben majd az egyik megfeszíti az izmait, és több méterre eldobta fegyverét, ami egy fába fúródott. Ekkor megpillantottak két barna szempárt, ami hamar eltûnt a dzsungelben. A kenuból kiszállva üldözõbe vették az ismeretlen személyt. Hosszú idõ után egy vízeséshez érkeztek. Megpillantották üldözöttjüket: magas, hosszú, fonott hajú nõt, aki egy szobrot tartott a kezében majd hirtelen belevetette magát a mélységbe. A bennszülött nép tagjai halottnak könyvelték el, és visszavonulnak. A nap épp nyugovóra kívánt térni, amikor a folyóparton egy férfi tûnt fel. Õ Xio, a helyi falu vezetõje, aki turistákat kísér a dzsungelbe és vissza. A folyó partján egy nõi kéz nyúlt ki a vízbõl és megragadta a férfi kezét.
- Sohasem választja a könnyû utat, igaz Lara?
- Ha azt választanám, hova lenne a meglepetés varázsa? - Xio mosolyra fakadt.
Lara megmutatta neki a szobrot, amit egy õsi templomból hozott el. Elmondta, hogy egy másik ereklyevadász is a nyomában volt akinek a neve Jean Michaux, s ha nem hozza el a szobrot, akkor minden bizonnyal lemészárolta volna a bennszülötteket.
- Miért ölné meg a bennszülötteket? - Kérdezte Xio
- Mert õ nem olyan, mint én - felelte Lara.
- Az õ istene a pénz, és ezért bármit képes megtenni. Ugyan most kicsit morcik lesznek majd, hogy nincs meg a szobruk, de legalább megmaradt az életük és most jelenleg ez a legfontosabb.
Xio egyetértett Lara-val, majd beültek egy kenuba és a folyón keresztül a legközelebbi faluba mentek. Másnap reggel Lara kipihenten ébredt. Xio közölte vele, hogy beszélgetésük után megkérte pár barátját hogy járjanak Jean Michaux után, s megtudta, hogy elhagyta az országot.
- Akkor most visszamegy és visszaadja a szobrukat? - Kérdezte naívan Xio.
- Nem. Ha meglátnának, biztosan megpróbálnának megölni. Másrészt úgy gondolom ennek a szobornak remek helye lenne egy múzeumban. - Érkezett a felelet.
- Megjegyzem, egy fontos üzenetet kapott egy bizonyos Dr. James Morisson-tól. Azt üzente, azonnal vegye fel vele a kapcsolatot, amint tudja.
- Valóban? - kérdezte Lara.
- Igen, azt is mondta, hogy amint tud, utazzon vissza Angliába. Megkérdezhetem ki az a Dr. James Morisson?
- Apám egyik ismerõse. Együtt mentek volna a Himalája csúcsára, azonban egy héttel elõtte csúnyán megfázott, így nem tudott menni. Helyette a család közös barátja Michael ment majd eltûnt James feleségével együtt. Késõbb apámmal együtt összeállítottak egy csapatot, visszamentek de nem jártak sikerrel.
- Hívjam a repteret?
- Igen. Azonnal indulok.
Két nappal késõbb Lara hazatért a Croft birtokra, ahol a komornyikja tájékoztatta, hogy egy bizonyos Claudia Joy járt nála. Õ James Morrison ápolónõje aki közölte, hogy a férfi haldoklik, és még mielõtt örök álomra hajtaná fejét mindenképp beszélnie kell Lara-val. Lara csaknem két órát töltött az autóban, amikor egy fákkal teli házat pillantott meg. Ez nem más volt mint Anglia egyik legnépszerûbb és persze legdrágább magánklinikája. Lara végigment a végeláthatatlan folyosón és belépett egy ajtón, amire James Morisson neve volt feltûntetve. A férfi könnyes szemmel pillantotta meg Lara-t:
- Hogy van Dr. Morisson? - Kérdezte Lara.
- Rég nem szólítottak doktornak. Csaknem 30 éve. - Érkezett a felelet.
- Az apám nagyra becsülte önt. Remélem, segíthetek.
James ekkor elkezdett mesélni a Himalájánál történetekrõl. Elmondta, hogy a Ye-ti nyomára akartak bukkanni. Lara megjegyezte, hogy õ régész nem pedig tudós. James közölte vele, hogy tudja de olyan felfedezést tett amelynek minden bizonnyal a részese akarna lenni. Miután elmesélte mi történt vele a Himaláján, megosztja vele a nyomozásának eredményét:
Annak idején James azt mondta, hogy Jill és Michael eltévedtek és nem találta meg õket, mivel letértek az ösvényrõl. Eltûntnek nyilvánították õket. James el akarta mondani az igazat a barlangnál történtekrõl, azonban a barlang bejáratára nem bukkantak rá ismét, így attól félt bolondnak fogják hinni. Késõbbi nyomozásai arra a nyomra vezették, hogy réges-régen egy hatalmas falu volt a Himalája csúcsának közelében. Isteneiket tisztelték és áldozatokat mutattak be nekik. Azonban új emberek jelentek meg, akiknek a céljuk a falu elfoglalása volt. A falu népe nem tudott védekezni fegyverek híján, így az Istenekhez kezdtek imádkozni. Az Istenek azt tanácsolták nekik, hogy rejtõzzenek el egy barlang mélyére, de szigorúan megtiltották bárkinek, hogy a barlang másik kijáratát megkeressék. Azonban a falu lakosai túlságosan féltek, így egyre mélyebbre, és mélyebbre merészkedtek. Ekkor egy hatalmas pusztára értek, ahol a fû szinte embermagasságú volt és sötétzöld színekben pompázott. Hamarosan a sziklák mögül egy templom emelkedett a magasba. A lakosok azt gondolták, biztonságban lehetnek ott. Tévedtek. A templom egy része le volt zárva. Az emberek kíváncsisága határtalan volt, így hamar túljutottak az akadályokon és egy terembe kerültek. Három medál volt egy emelvényen. Az egyik zöld fénnyel, a másik piros, a harmadik pedig kék színnel világított. A törzs fõnöke észrevette, hogy a terem falára az õ nyelvükön írták a szövegeket. A monda szerint az emberek túl kapzsik lettek, csak a szépnek és a csillogásnak hódoltak. Ezért az Istenek megbüntették õket: a gonoszságot küldték el a földre három medál formájában. Azonban azt már nem tudta meg James, hogy a medálokban milyen erõk lakoznak. A halálos ágyán odaadta Lara-nak azt a medált amelyet még Jill kezébõl ragadott ki és közölte vele, hogy meg kell keresnie a fiát, s a medál fogja mutatni az utat számára.
III. fejezet
...Két nappal késõbb
Ködös hajnalra ébredt Himalája közelében lévõ Nimmud faluja. A földes út végén egy kocsit pillantottak meg a lakók, melybõl három férfi és egy nõ szállt ki. Lara Croft érkezett meg kíséretben. (Azt kell tudni a kíséretrõl, hogy három férfi kapcsolatban állt a Himalájával, vagy legalábbis már jártak ott.) Köztük volt George, aki több Ye-ti fanatikust vezetett már fel a hegyre, majd pedig le a hegyrõl. Már kívülrõl fújta az ösvényeket illetve a veszélyes helyeket. Annak idején többször végigjárta azt az utat, amelyet James és társai, sõt õ ajánlotta, merre menjenek. Phillip, aki Dr. James Morisson munkáját folytatta, és reménykedett abban hogy majd elérheti azt, amit Morisson nem: végre bebizonyíthatja a havasi ember létezését. A harmadik férfi Lara egyik régi barátja, John, aki mellesleg katona volt. Lara kezdeti lelkesedése hamar alábbhagyott amikor közölték vele a helyi lakosok, hogy Richard Morisson három férfivel indult el: az egyik a helyi idegenvezetõ, a másik pedig Jean Michaux volt. Lara és a többiek azonnal elindultak és azt remélték, hogy elég lesz két nap arra, hogy utolérjék Richard-ot és annak csapatát.
Lara elõvette a medált, ami halványzöld színt kezdett kibocsájtani magábóli. Phillip elmesélte, hogy sokat hallott arról a törzsrõl, ami a Himaláján csúcsa közelében élt. A három medált igazából ártalmatlanok voltak kezdetben. Úgy alakultak ahogy az emberek: elõször még ártalmatlanok voltak, majd egyre többet és többet akartak. A zöld színû kõt tartalmazó medál az élet kezdetét jelképezte, a zöld füvet. A piros magában foglalta a születést, életet és halált míg a kék pedig az életet tápláló viz szimbólumát jelentette. A lakosok kezdetben boldogok voltak a völgyben és a templom árnyékában, hiszen a barlangra csak nehezen találhatták rá, ráadásul olyan bonyolult alagutak fonták be, hogy szinte képtelenség volt megtalálni a kijáratot. A lakosok egyre inkább beképzeltek lettek, így a medálok is egyre nagyobb hatalommal rendelkeztek hasonló tulajdonságokkal mint az emberek. A kövek is úgy váltak önteltté mint ahogy az emberek, és ugyanolyan túlzásokba is estek. A fû már nagyobb volt, mint az ember, és az emberek gyermekei inkább hasonlítottak állatokra, mint emberi mivoltukra. Folyamatosan esett az esõ, így a fû csak nõtt és nõtt, egészen addig, míg dzsungellé nem vált a völgy a mindenféle növénytõl. Az emberek démoni fattyakká lettek miután meghaltak és néhányuk szelleme ott maradt, õrizve a medálokat. Phillip valószínûnek tartotta, hogy Michael ráakadt a barlangra és megzavarta a medálok és a szellemek nyugalmát. Lara kellemesen megjegyezte jó kis esti mese kerekedett ebbõl, hiszen mire Phillip végére ért a történetnek már be is esteledett. Ekkor mindenki nyugovóra tért, Lara még maradt a tûz közelében és elmélkedett azon, amit James Morrison mondott neki.
Csakhamar csatlakozott hozzá George is, akivel kellemesen elbeszélgetett. George megosztotta aggodalmait, miszerint több százszor vezetett fel embereket a Himalájára de barlangrendszerekre, de még Ye-ti nyomára se bukkant. Lara és George még sokáig elidõztek a tûz mellett majd mindenki a saját sátrába ment és lepihent. Másnap kora reggel indultak útnak, Phillip a Ye-ti meséivel szórakoztatta a többieket. Lara elhaladt egy fa elõtt, majd megjegyezte biztosan jó úton haladnak, hiszen ezt a vésést találta a fában: Jill és James mindörökké. Már dél felé járt az idõ, amikor megálltak pihenni. Lara elõvette a medált, ami egyre inkább bocsátotta ki a zöld fényt. Lara és a többiek az ebéd elfogyasztása után azonnal útnak indultak. Már beesteledni készült, amikor megpillantottak egy testet a földön. Nem más volt, mint az idegenvezetõ, akivel szemmel láthatóan egy golyó végzett. Lara megállapította, hogy három mély karmolás van a vezetõ hátán, és ha nem a golyó, akkor minden bizonnyal a vérveszteség végzett volna vele. Lara egyre inkább érezte, hogy közelben vannak, azonban rájuk esteledett. Az este nem telt nyugodtan. Phillip megpillantott két vörösen izzó szemet a bozótban. Lara tudta, hogy James Morisson-nál is így kezdõdött minden. Lara elõkapta két fegyverét, és azonnal tüzelni kezdett, azonban az ismeretlen lény eltûnt a fák között. A medál kinyílt és sárga fényt bocsájtott ki magából.
IV. fejezet
Lara-t erõs fény vette körül, majd mikor kinyitotta a szemét, nagyra nõtt fûben találta magát. Megpillantotta a barlang bejáratát, de már tudta, hogy a völgyben van, azonban azt nem tudta, hogyan s miként került oda. Annak viszont tudatában volt, hogy társait elvesztette. Szép lassan kezdte felfedezni a terepet, amikor meglátta a templomot. A templom bejáratánál megpillantotta régi barátját Jean Michaux-ot, akinek szeme vörösen izzott és alvadt vér folyt a vállából. Lara tudta, hogy õ volt elõzõ este aki a tábornál járt majd Jean elindul felé, de Lara gyorsabb volt és pár golyót beléeresztett, ám Jean eltûnt a templom sötétjében. Lara medálja ismét zölden kezdett világítani, majd visszaemlékszik: Jean cipelte õket oda, s a társai minden bizonnyal a templomban vannak. Már világossá vált elõtte: Jean kapzsi, ugyanúgy, mint Michael volt. Michael pénzt akart profitálni abból, ha a Ye-ti létezésére bizonyítékot talál ráadásul õ vonszolta magával Jill-t is. Lara elindult a templom felé. A bejáratnál a medál már zölden világított, amely egyértelmû jel volt Lara számára, hogy követnie kell a medál jelzéseit. Lépéseket hallott, majd a zaj irányába ment. Hamarosan egy kislányt pillantott meg.
- Hogy hívnak? Hogy kerültél ide? -Kérdezte Lara.
- Itt élek - felelte. Az idõk kezdete óta. Nem lettem démon, mint a többiek. A medálokat használják csalinak. Akkor jönnek elõ, amikor elkezd esni az esõ.
- Miért akkor?
- Mert ha esik az esõ, a fû nõ. A fûben pedig el tudnak rejtõzni a ragadozók, démonok.
- Hol vannak a barátaim? - kérdezte Lara.
- A templom egy eldugott szakaszában. Ha a medál visszakerül a helyére, láthatóvá válik.
Ezután a kislány köddé vált így Lara magára maradt a sötétben ahol csak a medál mutatta az utat. Egyszercsak megint sárga fényt bocsájtott ki a medál és Lara hirtelen egy teremben találta magát Jean-el szemben. Lara-nak ismét meg kellett vele mérkõznie mivel Jean a medált akarta. Hatalmas tátongó mélység volt körülöttük. Lara kezébõl kiesett a medál, Jean utána nyúlt, azonban Lara egy jól irányzott rúgással a földre terítette. Jean azonban gyorsabb volt és megragadta Lara-t, aki a mélybe zuhant ám utolsó erõfeszítésével magával ragadta Jean-t is. A zuhanás során Lara táskája beleakadt egy kiálló fadarabba. Ekkor meglátja fent Richard Morisson-t, s közölte vele a medált a helyére kell tennie. Lara táskája már nem bírta a nõ súlyát, elszakadt Lara pedig zuhanni kezdett. Már kész volt a halálra, amikor meglátta a sárga fényt. Lara hangokat hallott. Kinyitja a szemét. Egy kórházban találta magát. Jobbra tekintett, ahol Richard Morissont vélte felfedezni. Hamarosan õ is kinyitja a szemét.
- Mi történt? Hogy kerültünk ide? - Kérdezte Lara.
- Nem tudom - válaszolta Morisson.
- És a többiek?
- Meghaltak. Megtámadta õket Jean. Sajnálom, Lara.
Richard elmesélte Lara-nak, hogy a sárga fény valamilyen teleportáció lehetett. Amikor a helyére tette a medálokat a barlang bejáratát pillantotta meg egy pillanatra, majd azt, ahogyan eltûnik. Richard szerint a barlang örökre eltûnt, s reméli, senki nem fogja megtalálni újból...
Sunlight