Tomb Raider (Wadam)

Tomb Raider.

Írta: Wadam

1. rész - Az Antarktiszi hajó-

Ez egy másik világ. Itt sok minden megtörténhet, de sok minden nem történik meg. Tőlünk függ. Van, ami kitudódik és van, ami titokban marad. Itt még a lehetetlen dolgok is megtörténnek. És az egész mégis oly valóságos. Vegyük például azt a hűvös szeptember eleji napot, melyen történetünk is kezdetét veszi.

- London -

Szemerkélő eső, néptelen utcák, sötét égbolt. A bírtok hol Lara és lánya Lora él még ilyen időben is gyönyörű. Magas fák, boltíves kapu, nagy ház. Lara épp a könyvtárban üldögélt és két könyvkupac közt idegesen keresett valamit. Mikor megtalálta felállt és elindult szobájuk felé.

- Lora !!! - csend.
- Lora !!!
- Tessék ?!- Megy ki a szobaajtóba Lora.
- Megtaláltam hol van a Triton. Az antarktiszi Mawson - nál, 200 m mélyen, 50 m jég alatt...
- És tulajdonképpen mit is keresünk?
- Egy arany Buddha szobrot a 3.-4. századból.
- Akkor hát?
- Pakolunk és holnap reggel indulunk. - mondja Lara.
- Mivel?
- Repülővel, majd ejtőernyővel ugrunk.
- Akkor én megyek pakolni. - mondja Lora.

*
Eközben a Triton csúszik 1-2 centit a víz alatti jégen. A hajóban lövöldözés hallatszik, vészjósló sikítás, majd halálos, fülsüketítő csönd telepszik a hajóra.
*

Hangosan felbőg a repülő motorja.
- Mennyi ideig tart az út? - kérdezi Lora.
- 3-4 óra. - válaszolta a pilóta.
Ezen a szép napon mikor a felhők már elvonultak, gyönyörűen sütött a nap. Laráék külön repülőgéppel indultak.
A pilóta lassan felemeli a gépet.
- Bryce !!! vigyázzatok a házra. - mondja a telefonba Lara, majd a repülő eltűnik a messzeségben

*
- Készüljenek mindjárt ugorhatnak! - kiabál a pilóta.
Lara kinéz az ablakon és látja az alattuk elterülő gyönyörű mégis félelmetes antarktiszi hegyeket, majd felveszik cókmókjukat és várnak
- Ugorhatnak! - szól a pilóta és Loráék kiugranak a repülőből.

Mikor földet értek elrakták ernyőiket, és felfedezőútra indultak. Már vagy fél órája keresgéltek mikor találtak egy léket a jégen.
- Ez remélem a hajó fölött van. - mondja Lora.
- Ezt légkalapácsos kocsival csinálták... mondja Lara a nyomokat észrevéve. - Te nézd meg hova vezetnek, én addig kipakolom a búvár felszerelést. Lora bólint majd elindul a nyomok mentén, egy hóbuckákkal teli rész felé. Mikor megtalálta a kocsit, beszélgetést hallott. Gyorsan bevetődött egy hóbucka mögé és előhúzta két pisztolyát.
- Mondtam, hogy be kellett volna temetni a léket... Az a két csaj mostanra már biztosan észrevették... - szól egy hang.
- Végezzek velük? - kérdezi egy másik.
- Még ne... Lehet, hogy hasznunkra válnak még.
Lora gyorsan visszafutott Larához, és beszámolt a történtekről.
- Szóval tudják, hogy itt vagyunk... Akkor igyekeznünk kell. Felöltöztek búvárfelszereléseikbe és bele vetették magukat a vízbe.
Úsztak egy darabig, majd, megtalálták a hajót.
- Megvan a szigonypuskád? - kérdezi az adóvevőn át Lara.
Lora odamutatja, hogy megvan.
- Akkor háromra fordulj meg, mert egy cápa jön mögöttünk. - Lora bólint.
- Három!
Lora bukfencet vet és három nyilat lő a cápára, míg Lara fölfele kezd úszni. Egy nyíl farkán találta a cápát, az megtántorodott egy picit majd Lora felé úszott és átharapta a légpalackját. Hirtelen nyilak csapódtak a cápa hátába és a semmiből előtűnt Lara. Az erőviszonyok rövid mérlegelése után a cápa vékony vércsíkot húzva maga után eltűnt a messze a vízben. Lara levegőt adott Lorának majd kerestek egy nyílást a hajón és beúsztak rajta. Hirtelen felbuktak a vízből és a hajó belsejében találták magukat. Kimásztak a vízből, levették palackjaikat és körbe néztek. Egy hosszú folyosón álltak, ami enyhe fényben derenggett de a vége eltünt a sötétben. Egy vörösen izzó tábla mutatta: 13. szint, és egy térkép volt alatta. Lara odament a térképhez. Rövid szemlélődés után megszólalt:
- Tehát ez a szint az egész hajó alatt húzódik.
- Milyen hosszú a hajó? - kérdezi Lora.
- 300 - 400 méter... kb... Jobb lesz, ha az 1 - es raktérben kezdjük, majd leszakította a falról a térképet. Felkattintották elem lámpáikat és elindultak a folyosón.
Eközben a hídon...
- A 13 szinten vannak. - mondja egy ember, aki háttal ül az ajtónak egy laptop előtt.
- Elég baj, hogy itt vannak... - folytatja. - Végezzetek velük... - mondja egy rádióba.
- Igenis!!! - hangzik a válasz.

*
Laráék épp egy kereszteződésnél járnak, ahol lehet balra és tovább egyenesen haladni. Ránéznek a térképre.
- Egyenesen. - mondja Lara, de ebben a pillanatba léptek zaja hallatszott a bal oldali folyosóról. Két oldalról a falhoz vetik magukat előhúzva 9mm - es pisztolyaikat. Lora kilesett jobb oldalról, és jelezte Larának, hogy négy férfi közeledik, fegyverrel. Mikor az első két ember kiért, meglepetten tapasztalták, hogy egy-egy bal egyenest kaptak, majd ájultan terültek el. A másik két őr uziukat előreszegezve araszoltak előre. Lara hirtelen kilépett baloldalról, és egy lövés az egyik őrbe, egy lövés a másikba. A két férfi fegyvereiket kiejtve kezeikből, hanyatt vágódtak a márvány padlón.
- Remek... Ezzel most csaptunk egy kis zajt. Na pucoljunk innen... - mondja Lara majd, elveszik az uzikat, és tovább mennek. Elérték az egyes raktér ajtaját. Lara belesett a kulcslyukon. Egy őr állt benn. A lövéseket nem hallotta, mert wolkment hallgatott, nem épp kis hangerővel.
- Ez az őr a tied... - mondja Lorának.
Lora egy lendülettel berúgta az ajtót. Az őr, aki épp megfordította a kazettát, most elejtette, wolkmanjét és megfordult. Lora fejbe rúgta mire a férfi rá esett egy ládára, összetörvén azt... Nagy nehezen feltápászkodott és előhúzta pisztolyát. Lora kirúgta a kezéből a fegyvert és egy jól irányzott jobb egyenessel eltörte az orrát. Az őr bambán meredt előre majd padlót fogott.
- Ez szép volt... - mondta Lara. - Kutassunk át mindent...De nem találtak semmit...
A hídon:
- Szóval keményebben játszunk ... Rendben Lady Croft. - majd meg nyomott egy gombot a férfi, mire az egyes raktér bejárata becsukódott és bezárult.
- Van egy olyan érzésem, hogy valaki azt akarja a kettes raktér felé menjünk... mondja Lara, majd elindulnak.
Egy alig 20 méter hosszú folyósóra léptek. A falba párhuzamosan végig lyukak, a padló megrepedezve. Lora épp elindult mikor Lara visszarántotta.
- Csapda... mondta, majd folytatta: - Én futok elsőnek aztán te, majd futásnak eredt. A falból nyilak csapódtak ki és a padló jelezte már nem bírja sokáig...,de Lara épségben ét ért.
- Most te jössz...
Lora is futásnak eredt. Már az utolsó pár méternél tartott mikor egy nyíl felszántotta a háta közepét.
- ÁÁÁÁÁ!!! - majd a padlóra zuhant, ami megnyílt alatta. Még épp időben kapta el a padló szélét így nem zuhant bele a tüske verembe, és nem gazdagította a csontvázak népes táborát, amik már így is betöltötték a verem alját. Lara felhúzta. Abban a pillanatban kinyílt az egyes raktér ajtaja és két fegyveres nyitott rájuk tüzet. Lara gyorsan behúzta Lorát a kettes raktérbe, a golyók hangos csattanásokkal csapódtak az ajtóba, majd csendlett... Larának időbe telt míg ellátta Lora sebét, majd átkutatták a rakteret, de nem találtak semmit.
- Üdvözlöm önöket hölgyeim. - szólalt meg a hangosbeszélő.
- Powell!!! Már megint maga?! - üvöltötte önkívületben Lara.
- Tudja a gonosz, sosem alszik... - majd jéghideg hangon kacagni
kezd. - Isten önökkel!
- Átkozott féreg... Gyerünk Lora induljuk a hídra.
Átfutottak pár folyósón, mindig jól körül nézve nincs-e a közelben valaki, majd elértek egy lépcsőhöz. A lépcső lefele vezetett egy darabig majd egy folyosóban folytatódott a mi pár méter után jobbra fordult. Csak, hogy az egész víz alatt volt. A kanyarban elemlámpák villódzását lehetett látni.
- Búvárok... - mondja Lara. - A palackban ne tegyél kárt... Mikor az első búvár megjelent tüzet nyitottak Loráék. Lara kilőtte az egyiket és az ernyedten lebegett a vízben. A másik búvár - még mielőtt Lora a másvilágra küldhette volna - vállon lőtte Larát nyílpuskával. Lara egyensúlyát vesztve hanyatt esett a padlón így most Lorán volt a sor, hogy ellássa a sebet. Pár perc múlva aztán fojtatták utjukat búvár palackkal a hátukon víz alatt. Mikor aztán kiértek a folyosó másik végén egy lépcső tetején az ismét nem volt víz alatt. Kikászálódtak a vízből és a híd elött találták magukat. Beléptek. Powell immár az ajtóval szemben ült kezében a Buddha szoborral.
- Viszlát legközelebb hölgyeim! majd megnyílt alatta a padló és ereszkedni kezett. Lora egy ugrással ott termett és kikapta Powell kezéből a szobrot, majd a férfi eltűnt a padlóban. Mögöttük búvárok érkeztek nyílzáport zúdítva rájuk.
- Kapaszkodj... - mondja Lara majd, szétlövi a hajó ablakát. A nyomás iszonyatos erővel szakítja be az ablakot, a híd megtelt vízzel és laráék a felszínre úsztak a léken keresztül...
Mikor kiértek:
- Hát ezt is meg csináltuk... - És most? - kérdezi Lara.
- Én láttam egy helikopter a hóbuckáknál.
- Mehetünk...
A helikoptert két katona őrizte. Lora odalopódzott és leütötte őket... majd beszálltak a helikopterbe. A motor beindul, a rotor pörög, és a helikopter eltűnik a messzeségben...