Angelina Jolie
Született: 1975. Június 4., Los Angeles (CA, USA)
Magasság: 174 cm
Hajszín: barna
Szemek: szürkészöld
Magasság: 174 cm
Hajszín: barna
Szemek: szürkészöld
Angelina Jolie az Oscar-díjas színész, Jon Voight és a korábban színésznõ-modell Marcheline Bertrand lánya. Szülei elváltak, amikor Angelina 1 éves volt. „Apám tökéletes példája volt annak a mûvésznek, akinek sohasem kellett volna házasságot kötnie.” Angelina vezetéknévként a második keresztnevét használja („jolie” a francia nyelvben szépet jelent). Azért döntött így, mert mint mondta: „Szeretem apámat, de én nem õ vagyok.”
A válás után édesanyja a családdal a keleti partra, a New York állambeli Palisades-be költözött. Itt Angelinának boldog gyermekkora volt: kígyókat és gyíkokat gyûjtött, bátyja szerint már akkor is imádott a középpontban lenni és megnevettetni az embereket. Elég volt, ha csak ráirányította a házi videókamerát és annyit mondott: „Gyerünk, Angie, csinálj egy show-t!” A kislány szeretett szerepelni az édesanyja által készített kosztümökben, és gyakran jártak együtt színházba. Késõbb is örömmel dolgozott együtt bátyjával, aki filmkészítõnek tanult: õ volt a fõszereplõje James 5 tanulófilmjének a USC egyetemen.
Angelina 7 évesen debütált Hal Ashby „Lookin’ to get out” (Ketten a pácban – 1982) c. filmjében, melynek édesapja volt a társírója és társproducere. 10 éves korában aztán visszaköltöztek Los Angeles-be és egy évvel késõbb megkezdte színi tanulmányait a Lee Strasberg Theatre Institute-ban; az intézet számos színpadi produkciójában volt látható. Két évet töltött itt, majd következett a vad tinédzserkor: állandóan feketében járt, a haját lilára festette. 14 és 16 éves kora között édesanyja házában együtt élt punk barátjával, feladta a színészkedést – helyette kipróbálta a szadó-mazót. Mint sokan mások Beverly Hills-ben, megpróbálkozott a modellkedéssel is, s bár dolgozott Londonban, L.A-ben és New Yorkban, állítása szerint „túl alacsony, túl rémisztõ, túl kövér és egyáltalán, mindenben túlságosan más voltam.”
16 évesen aztán szakított barátjával, elköltözött egy anyja házával szemben lévõ lakásba, újra elkezdett a színjátszással foglalkozni, s ezúttal komolyan is vette azt. Édesapja is felfedezte, hogy lánya tehetséges, így az õ sugallatára Angelina beiratkozott egy színiosztályba a New York University-n. Õ maga „borzalmas és felemelõ pillanatok keverékeként” jellemzi ezt az idõszakot. Mindenesetre ekkortájt élvezhette utoljára az anonimitást. Átlagos tinédzserként élt, aki állandóan azt kérdezgette magától, valóban színész akar-e lenni, és folyamatosan kereste önmagát.
Angie elsõ professzionális szerepét valószínûleg legszívesebben elfelejtené: egy bionikus lányt alakított a Cyborg II. (Üvegárnyék – 1993.) c. filmben. Ezt követte a Hackers (Adatrablók), mely már némi hírnevet, de leginkább egy nagy szerelmet hozott: a forgatáson találkozott ugyanis Johnny Lee Millerrel, akit a Trainspotting-ból ismerhetünk. Esküvõjükön a menyasszony fekete bõrnadrágot és fehér trikót viselt, melyre saját vérével festette férje nevét. Néhány kisebb film után (pl. Foxfire – Kis tüzek, Mojave Moon – A sivatagi hold titka) az elsõ komolyabb elismerést a George Wallace (1997) c. TV-filmben Cornelia Wallace szerepe hozta: Golden Globe-ot kapott érte a legjobb nõi mellékszereplõként a sorozat, TV-film kategóriában. Ugyanebben az évben a nagyközönség is megismerhette az arcát egy nagyobb mozifilmben David Duchovny mellett (Istent játszva).
Az igazi áttörést és hangos szakmai sikert azonban a Gia (Kifutó a semmibe) c. TV-film címszerepe jelentette: ebben Angelina egy heroin-függõ, AIDS-beteg leszbikus modellt alakított, rendezõje szerint hihetetlen bátorsággal vállalva a nehéz szereppel járó lelki megterhelést. Az odaadásnak meg is lett az eredménye: megkapta a második Golden Globe-ját (ezúttal a legjobb nõi fõszereplõét), az L.A. Outfest Nagyzsûri Díját és egyszerre két kategóriában jelölték Emmy-díjra (ez a „televíziós Oscar”).
Bár az 1999-es év úgy tûnt, nem kezdõdik túl jól – februárban, bár barátsággal, de elváltak útjaik Jonny Lee Millerrel – a sikerszériát semmi sem törhette meg: A csontemberben (The Bone Collector) Denzel Washingtonnal játszott, az Észvesztõben (Girl, Interrupted) nyújtott alakításáért pedig a 2000-es díjkiosztókon valósággal tarolt (csak a legfontosabbakat említve): „zsinórban” a harmadik Golden Globe-ot is átvehette, de nyert a BFCA Awards-on, a Blockbuster Entertainment Award-on, a SAG Awards-on, a Hollywood Film Festival-on az év színésznõjének választották, s mindezek megkoronázásaként, az Oscar-díj átadásának estjén az õ neve került elõ a borítékból (Legjobb nõi mellékszereplõ kategória).
Ezek után kipróbálhatta magát nagy költségvetésû mozifilmekben is (Tolvajtempó, Lara Croft: Tomb Raider – ezért a fõszerepért már igazi sztárgázsi, 15 millió dollár járt), és „Hollywood legjobb csaja” egyértelmûen és minden szempontból a csúcsra került.Úgy tûnt, Angelina magánélete is sínen van: a Vakrepülés forgatásán megismerkedett Billy Bob Thorntonnal – hirtelen jött és szenvedéllyel átfûtött házasságukkal tele volt a világsajtó: köztudott, hogy egymás vércseppjét tartalmazó fiolát viseltek nyakukban, és Angelina a karjára tetováltatta férje keresztnevét. A Tomb Raider kambodzsai felvételei alatt megismerte az ott élõk életét, és amikor az ENSZ nagyköveteként visszatért, elhatározta, hogy adoptál egy kambodzsai babát. Így érkezett a kis Maddox a házaspár életébe – de míg Angie igyekszik tökéletes anya lenni, Billy Bob zokon vette, hogy felesége imádata már nem csak az övé, és inkább zenei karrierjét választotta. 2002. július 18-án Angelina benyújtotta a váláshoz szükséges papírokat, s 2003. májusában a válás hivatalossá is vált.
Angelina az ENSZ Menekültügyi Fõbizottságánál (UNHCR) betöltött jószolgálati nagykövet szerepét rendkívül komolyan veszi, rendszeresen részt vesz a konferenciákon, jótékonysági akciókon, és látogat meg menekülttáborokat Afrikában, Afganisztánban, Csecsenföldön és kisfia szülõhazájában, Kambodzsában. Tapasztalatairól minden alkalommal naplót vezet, melyek összefoglalása könyv formájában is megjelent, “Notes from my Travels: Visits with Refugees in Africa, Cambodia, Pakistan and Ecuador” címmel. A könyv teljes bevétele a UNHCR számlájára folyik be. Az ENSZ-nél nagyra is értékelik Angelina odaadó és aktív munkáját: 2003. októberében Nancy Annan, Kofi Annan felesége adta át neki az elsõ Sergio Vieira de Mello UNCA Citizen of the World Award-ot (Világpolgár Díj), melyet az ENSZ-bõl tudósító újságírók szövetsége ítélt oda a színésznõnek.
forrás: angelinajolie.extra.hu