Tomb Raider Legend mobil kiadás
Több adaptáció is készült, ám az oldalnézetes platformjátékok nem voltak valami nagy durranások, ellentétben cikkünk tárgyával, az Eidos Mobile által készített Symbianos verzióval. A körülbelül 3 MB-os program elindítása után a menüben találjuk magunkat, ahol egy vízesés mellett maga Lara álldogál. Az opciók kimerülnek a hangerőbeállításokban, valamint a nyelvben, ezért rövidke állítgatás után már indíthatjuk is a játékot.
Mindössze két játékmód áll rendelkezésre: az Adventure-ben szépen sorban végigküzdhetjük magunkat a pályákon, melyeket így "unlockolunk" a Missions módhoz, ahol csak újrajátszhatjuk őket. Legelső indításkor mindenekelőtt az előzményeket tudhatjuk meg a pár képpel dúsított szöveges introból, majd Tokioban el is kezdődik a kaland. A játék célja Artúr király kardjának, az Excaliburnak a begyűjtése, ami - mint az introból kiderül - három darabra tört, ezek pedig a világ különböző részein vannak. Ebből ki lehet találni, hogy három helyszín van, az első a már említett Tokio, a második egy ghánai őserdő, a harmadik pedig egy kastély Anglia déli részén. Ezek gyakorlatilag csak kinézetükben különböznek, még Lara is más ruhát visel az egyes részeknél, de ennyivel ki is fújt a dolog.
A TRL-ben három pályatípus váltogatja egymást: lövöldözős, ugrálós, főellenséges. Bár a grafika 3D-s, a mozgás csak 2 dimenzióban lehetséges. Ahogy az a képernyőfotókon is látható, a grafika elég szép, bár a textúrák relatív kis felbontásúak, valamint tereptágyakból sem túl nagy a választék, de mobilon így is nagy szám. A lövöldözős részek egyenes folyosókon játszódnak: Larát hátulról látjuk, oldalról pedig tonnaszám jönnek a gonosz bácsik, akiket le kell lőnünk. Mozgáspalettánk elég széles, 4 irányba tudunk mozogni, a dobozok és pillérek mögé behúzódhatunk fedezék gyanánt, előrefelé lehet csúszkálni, oldalirányba pedig szaltózni, ez főleg a lábunk elé érkező gránátok ellen hatásos. Életünk találat esetén csökken, ám a program nagyon kedves, ha 50% alá csökken az életünk, akkor valamelyik ellenség mindig elejt egy gyógyító csomagot, úgyhogy ezeknél a részeknél elég nehéz meghalni. Lőszerünk kifogyhatatlan, a halottaknál pedig lehet találni két speciális lőszertípust is. A célzás egyébként automatikus, de minél tovább "rátartunk" valakire, Lara annál pontosabban fog lőni: az el nem fogyó lőszer miatt erre nincs szükség, lehet tunkolni ezerrel, aztán majd elhullanak. Ha egy ellenfélhez netán közel sikerülne férkőzni, akkor Lara egyből átvált harci módba, ilyenkor nem tudunk lőni csak rugdosódni, pedig előbbi szerintem sokkal kényelmesebb módja az ellenségek likvidálásának.
Az ugrálós részeknél a mozgás szintén két dimenzióban lehetséges, a játékmenet pedig elég monoton: futunk valami pallószerű dolgon, átugráljuk a lyukakat, kikerüljük a leeső/lengő dolgokat, majd elérkezünk valahova, ahova fel kell lőnünk egy horgot, aminek segítségével átlendülünk egy falra, ahol mászkálunk tovább, majd minden kezdődik előlről. A kihívás kicsi: a lyukugrálás nem valami nehéz dolog, kampófellövésnél csak jókor kell megnyomni az 5-ös gombot (meg akkor sincs semmi, ha elrontjuk), rúdpörgésnél szintén tét nélkül kell nyomkodni, mivel ha rosszkor nyomjuk meg a gombot, Lara nem ugrik el. Talán a falmászás a legnehezebb rész, mert vannak leszakadós részek (bár nem értem, hogy egy több ezer éves kődarab miért pont akkor esik darabjaira, amikor Lara odaér), amiket jó gyorsan magunk mögött kell hagyni. Ezeknél a részeknél vannak gyilkos gőz/gáztámadások is, a falon lévő valamik óramű pontossággal eregetik a különböző színű légnemű dolgokat, amik nagyon rossz hatással vannak az életerőnkre.
A főellenséges részekre mindig egy kör alakú teremben kerül sor: középen áll az aktuális főgonosz kezében valami varázstárggyal, mi pedig oldalt futkosunk körülötte, jó ütemben lövöldözünk, és elbújunk az ő támadásai elől. Ha szétlőttük, akkor átfut egy teremmel odébb, ami valamiért teljesen úgy néz ki, mint az előző, csak kicsit nehezebb a dolgunk, mert mondjuk jön pár katona is, akik a sima lövöldözős részekből egyébként már ismerősek.
A kezelhetőséggel nincs gond, Lara mindig azt csinálja, amit akarunk. A grafikával ellentétben a hangok elég bénák, zene csak a menüben van, ugrálásnál mindössze Lara nyögdécselését, lövöldözéskor pedig a lövések és a tárazás hangját hallgathatjuk, elég szerény. Multiplayer a játék stílusából adódóan nincs.
Összegzés: a TRL egy jó de unalmas játék. A grafika lenyűgöző, bár nem túl változatos, a játékmenet elvileg változatos, gyakorlatilag azonban sajnos legfeljebb egy órára köti le az embert. Ezalól talán Croft kisasszony rajongói lehetnek kivételek, ők lesznek azok, akik végig is fogják vinni a játékot, én a harmadik szintnél megálltam.
Bocha (mobilarena.hu)
Galéria:
