Tomb Raider - The Curse Of The Sword (GBC)

Cselekmény és szövegkönyv: (Közreműködtek: Sys & Bodlac)

A történet homályos bevezetőjében egy rejtélyes alak valamiféle szellemet akar felszabadítani (később kiderül, hogy ehhez egy bizonyos kard szükséges), illetve erre tesz ígéretet. A szellem nem más, mint Madame Paveaux (a Sötét Királynő), akiről annyit tudunk, hogy 1796-tól 1844-ig élt és a fekete mágia mestere volt...

 "CEREMÓNIAMESTER"
Rögtön, Mester... Rögtön szabad leszel... Újra szabad....

Aztán változik a helyszín...

 

 

 NEW YORK - Antikvitások Múzeuma

Lara és egyik történész barátnője, Jane éppen Paveaux Kardját nézegetik New York belvárosában, az Antikvitások Múzeumában, egy napfényes nyári késő délutánon...

 LARA
Ez egy gyönyörű darab, Jane. Hol tettetek szert rá?

 JANE
Egy hajóroncsban, nem messze a floridai partoktól.

Közben nem is sejtik, hogy odafentről, az üvegfalon keresztül néhányan figyelik őket...

 JANE
Úgy véljük, fekete mágia szertartásokon használták.

 Ebben a pillanatban három fegyveres alak töri át a fenti üveges mennyezetet, és egyikük határozott léptekkel megindul a kard felé!

 JANE
Mi a.....?

LARA
Vigyázz Jane!

 JANE
Lara! Ez ellopja a kardot!

 Lara a rablók után iramodik...

 LARA
Ne aggódj Jane, elkapom őket.

 Azonban Hősnőnk hamar észreveszi magán, hogy fegyvertelen...

 LARA
Ó, nem! Nincsenek nálam a fegyvereim.

 A rablók tehát elvitték a kardot...Lara feladata, hogy megállítsa őket! Hősnőnk persze a pisztolyai nélkül tette be a lábát a múzeum ódon falai közé, így most csak a két puszta kezére számíthat. Jane röviden ismerteti vele a múzeum felépítését, és hogy a tolvajok merre mehettek: valószínűleg a tűz esetén használatos vészkijáraton keresztül fognak kereket oldani...

 

 

 The Museum - A múzeum

 Miután Jane sok szerencsét kívánt - "Good Luck Lara" -, Hősnőnk elindul hát felderíteni a múzeumot. Közben magában konstatálja, hogy az akció igen jól meg volt szervezve: az épületet már szinte mindenütt ellepték a szervezet nehézfiúi, így Larának velük is számolnia kell! Először is a lift áramellátását kell bekapcsolnia, de ehhez még le kell jutnia az épület pincéjébe is...a vezetékek itt elég zárlatosak, úgyhogy Larának vigyáznia kell...no és persze a fegyverei nélkül még a pincében élő patkányok is potenciális veszélyt jelentenek számára. A lift áramellátását helyreállítva Lara immáron átkutathatja az épület további szintjeit. Akárcsak a legalsó szintet, úgy a középsőt is megszállták már a szervezet emberei...és a harmadik szintre is ugyanez igaz. Larának azonban megvan a magához való esze: megtalálja a módját - meglehetősen különös módon -, hogy fegyverekhez jusson, majd megtisztítja a múzeumot a hátramaradt bűnözőktől. Megleli a vészkijáratot is, ahol egy elveszett CB-rádiót fedez fel a padlón. A rádióban éppen beszél valaki...

 RÁDIÓ
Vezér a csapatnak! A helikopter öt perc múlva indul!

 LARA
Öt perc! Meg kell állítanom őket!

Hősnőnk eldobja a rádiót, majd szélsebesen kirohan a vészkijárat folyosóján, és hirtelen a múzeum tetőterén találja magát...

 

 

 The Rooftops - A háztetők

 Innen a tetőről mindössze öt perce van rá, hogy elérje a helikoptert! Útközben azonban továbbra is számolnia kell a szervezet hátrahagyott nehézfiúival, és persze a magasban való meglehetős sietség is ezer veszély rejt magában. Az utolsó pillanatban sikerül csak elérnie a helikoptert, melynek legutolsó, éppen felszálló tagja maga a szervezet vezére! Larának azonban nem sikerül őket megállítania, sőt történik még valami nagyon különös is: a vezér megvágja Hősnőnk karját a karddal!

 VEZÉR
Megpecsételted a sorsod. Te leszel a kiválasztott!

 LARA
Aaaargh!

 Lara felordít a fájdalomtól és a földre zuhan...

 LARA
Kiválasztott? Ezt meg hogy értette?

 Hősnőnk bosszúsan és kérdően néz a messze szálló helikopter után...

 

 

 Később a múzeumban

 Lara estére ér csak vissza a múzeumba, ahol Jane már várja...

 LARA
Azt mondta, én vagyok a kiválasztott.

 Közben Jane segít ellátni Larának a csuklóján esett vágást...

 JANE
Ó, nem! Lara, téged megátkoztak! Ezek a fickók biztosan a Sötét Királynő szektájának tagjai!

 Itt Jane gondolataiban megjelenik a vezér átszellemült, gonosz tekintete...

 JANE
Abban hisznek, hogy akit a kard megsebez, abban megtestesülhet a királynőjük lelke! Meg kell találnod a búvóhelyüket és le kell győznöd a vezérüket, vagy......

 LARA
.....vagy mi?

 JANE
Meg fogsz halni! Meg kell találnod Pino Lamort. Ő egy öreg sámán, aki a földalatti egyik nem használt részében él, valahol a régi Bergen Street vonala alatt.

 LARA
Miért él ott?

 JANE
Ő részt vett abban a mozgalomban, amely el akarta pusztítani a Bokort. Rejtőzködve él, de segíteni fog neked, amint meglátja, hogy megjelöltek.

 JANE
Siess, ahogy csak tudsz, ezek üldözni fognak! Sok szerencsét.

 Tehát a Bokor (férfi boszorkány a haiti vodou vallásban) és csatlósai nem csupán haszonlesésből vagy hasonló okokból rabolták el a kardot: Jane szerint a királynőjüket akarják feltámasztani, és ehhez Lara testét próbálják meg felhasználni! Ha Lara nem lép időben, a testét megszállja a gonosz, Ő maga pedig meghal... Hősnőnknek tehát meg kell találnia Pinót az elhagyatott aluljáróban, ahol az öreg sámán remeteéletet él. Larának egy kicsit persze még várnia és pihennie is kell: Jane közben üzen Pinónak, hogy Lara érkezni fog...

 

 

 The Subway - A földalatti

 Lara az éjszaka közepén érkezik meg a kihalt aluljáróba, amelyet azonban már szintén elleptek az okkultista szervezet nehézfiúi...valószínűleg Pinót keresik ők is, de persze egészen más célból, mint Lara. A földalatti - Pino búvóhelye - azonban hatalmas kiterjedésű! Az egész környék tele van a metrókocsik roncsaival, rengeteg szeméttel és patkányokkal, no és persze meglehetősen veszélyes erre-arra mászkálni ("égi áldások"). Hősnőnk először egy kihalt, szeméttel teli részlegbe érkezik, az "Egyes Szektorba"...itt-ott még látszik, hallatszik, ahogy mennek a metrók. Az aluljáró, bár meglehetősen kihalt, részben még üzemel...de ehhez némi segítség is kell: Larának biztosítékokat kell összegyűjtenie egy ajtó kinyitásához, majd ezután - révén Hősnőnk szegény, mint a templom egere - összesen 3 dollárra is szüksége lesz, hogy a "Kettes Szektorban" található jegykezelőnél is tovább tudjon jutni (Bakter, 3 dollár egy jegy?! Kész rablás!). Lara lejjebb jut, a "Hármas és a Négyes Szektorokba", ahol azonban már vannak még áram alatt lévő síndarabok is, és a fal még inkább omladozik! De Hősnőnk persze ezeket a problémákat is áthidalja, mivel jól (el)bánik az elektromossággal (is)...így egy lifttel még mélyebbre jut, egészen a "Generátorig", amely a Pinóhoz vezető legvégső akadályt "testesíti" meg: a legtöbb Pinóhoz vezető utat ez tartja ugyanis áram alatt! Larának meg kell keresnie a "Generátor" kulcsát, hogy kikapcsolhassa azt, és így végre bejuthasson Pinóhoz, aki időközben már bizonyosan értesült Hősnőnk várható érkezéséről. A "Generátor" termeiből két vágányplatform nyílik...de egyiket sem használják már: korábban több metrószerencsétlenség is történhetett errefelé, így ezt a részt is lezárták...
Az első teljesen el van árasztva vízzel...még az itt található, valaha szebb napokat is látott, üres metrókocsik is! Lehangoló egy hely az biztos! Ráadásul tovább fokozódik a negatív és baljós hangulat, amikor a sötétben Lara hirtelen hörgő és tocsogó hangokra lesz figyelmes...amint a vízből kimászik, néhány félmeztelen, teljesen megzöldült és aszott bőrű, emberre emlékeztető lény tűnik fel a sötétben, akik mind-mind Hősnőnk felé tántorognak vagy rohannak! Az adrenalinszint felszökik és Lara a fegyverei után nyúl: a Shotgunt egyre sűrűbben kezdi használni az ellenfél agyvelejének gyors szétloccsantásához, illetőleg a meglehetősen kövérre hízott, de ennek ellenére igen gyorsan feléje rohanó élőhalottak időben minél hamarabbi eliminálásához... Közben a helyszín a lehangolóból egyenesen sokkolóvá válik! Vajon mik lehetnek ezek? Hogy kerültek ide? Lara néni - egy kis kitérővel - leereszti a vizet a vagonokról, minek folyományaként még több és több élőhalott mászik elő a sötétségből, az immáron szárazabbá vált helyszínen. Végül az egyik vagonban - annak tetejét kirobbantva - talál valami érdekeset: egy metrókart/váltót - "Train Lever" -, amellyel a kocsikat lehet vezérelni...
A második vágány legalább teljesen száraz... Azonban amint belép, Hősnőnk rögtön egy újabb zombit kap a nyakába...és aztán még többet és még többet...rengetegen vannak itt is! A sínek részben itt is áram alatt vannak, és a kocsik még működtethetőek a korábban talált metrókar segítségével: Lara a legelső kocsiban használja is eme tárgyat, melynek segítségével a kocsikat egy kissé előrébb viszi. Így újabb helyekhez férhet hozzá a vagonok tetejéről: többek között bejut egy raktárrészbe, ahol a szervezet nehézfiúin kívül továbbra is rengeteg zombival gyűlik meg a baja! De végül itt sikerül megtalálnia a "Generátor" kulcsát, amelyet egy másik, már nem működő generátor mellől csen el...
A rengeteg megpróbáltatás és viszontagság után, és a "Generátor" leállítását követően, végre szabaddá válik Hősnőnk számára az út Pino Lamorhoz, az öreg sámánhoz...

 PINO
Örülök, hogy sikerült, Ms. Croft. Jane üzent, hogy jönni fog.

 LARA
Mr. Lamor, mik voltak azok a kreatúrák arra visszafelé? Ők voltak a Bokor? - mutat Lara hátra, a vagonok felé...

 PINO
Azok a kreatúrák zombik voltak. A kard képes feléleszteni a holtakat. Úgy tűnik, a Bokor és csatlósai megpróbálják visszahozni a fővezérüket, Paveaux-t. Mivel önt megjelölték, az ön testét próbálják majd felhasználni ehhez!

 PINO
Felfedeztem, hogy raktáraik vannak a kikötőnél. Ha ki tudja deríteni merre mennek, megszerezhetjük a kardot.

 Közben egy fali elektronikus pultféleséghez sétálnak, amelyen mindenféle kapcsolófélék és karok látszanak...

 PINO
Nekem itt nincs semmi felszerelésem! Be kell jutnia a raktárakba és az övükét használni. Ez a szerelvény oda fogja vinni magát. - Pino egy még valamennyire működő, ám nem túl bizalomgerjesztő metrószerelvényre mutat...

 PINO
Most el fogom indítani a metrót. Ha egyszer meghúzom ezt a váltót, onnantól kezdve csak az első kocsiból fogja tudni megállítani a szerelvényt. Siessen! Nem lesz sok ideje!

 LARA
Úgy lesz Pino, és köszönöm! - kiáltja vissza Lara, és felszáll a szerelvény leghátsó kocsijába...

 Pino tehát megerősítette Jane korábbi feltételezését, miszerint a Bokor és csatlósai valóban Paveaux-t, a Sötét Királynőt akarják feléleszteni a további gonosz terveikhez, ehhez pedig Lara testét próbálják felhasználni! Larának le kell győznie a Bokort és visszavenni tőle a kardot, ha meg akarja törni az átkot, erre pedig egyre kevesebb ideje van...

 

 

 The Train (Runaway Train) - A szerelvény (Elszabadult szerelvény)

 Amint Lara felszáll és búcsút int, Pino azonnal elindítja a járművet...a szerelvény pedig hirtelen egy pokoli, megállíthatatlan száguldássá válik! Hősnőnknek nagyon kevés ideje - kb. két és fél perce - van csak arra, hogy eljusson az első kocsiig, miközben az azt megelőző kocsikon átugrálva és végigrohanva, rengeteg hirtelen adódó akadályra is figyelnie kell. Persze végül eléri az első kocsit és az utolsó előtti pillanatban meghúzza a leállító kart...
A szerelvény hangos csikorgás közepette, fényes szikrákat szórva és engedve a megkopott fékek erejének, végül nagy nehezen lelassul és megáll...a pokoli száguldásnak vége: Lara kissé szédelegve száll ki az első kocsi ajtaján. Kissé megrázza magát, pár percet pihen, majd elindul a kifelé vezető alagúton. Nemsokára erős fényt vesz észre: a kijáratot, ahol végül felfelé kell kimásznia a sötét veremből. Pinónak igaza volt: Lara a kikötőben találja magát! Ahogy mászik felfelé, már érzi is az erős szelet, a víz szagát, és meghallja a sirályok éles, visító hangját...

 

 

 The Docks - A dokkok

Az aluljáróban eltöltött hosszú órák után jól esik Hősnőnk számára ismét a felkelő nap látványa, valamint a kikötő friss és hűvös levegője! Hajnaltájt járhat az idő, de erősen reggeledik már, mire Lara a távcsövében megpillantja azt a bizonyos helikoptert, melyet még előző nap estefelé üldözött...

 LARA
A helikopter! Tehát ki fognak menni a tengerre! Módot kell találnom rá, hogy kövessem a hajót.

Bizony ez sem könnyű feladat, hiszen közben valamelyest észrevétlennek is kell maradnia, illetőleg észrevétlenül kell beljebb kerülnie a kikötőbe! Lara végül egy csatornafeljárón keresztül jut be a kikötő szívébe, a rakpartra, ahonnan jobbra és balra mehet. A kikötő minden eddiginél jobban hemzseg a szervezet nehézfiúitól és a rossz kutyusoktól, sőt még pár különösen gonosz raktáros fickó is akad errefelé, akik állandóan Lara fejére akarják pottyantani a rakományt...persze Hősnőnk ezt nem is nézi jó szemmel (és tétlenül sem)! Jobbra felfedez egy dokkot, ahol egy kulcson kívül, többek között talál még egy különös víz alatti járművet is, mellyel példának okáért poloskákat lehet elhelyezni a hajók aljára. Ennek aktiválásához azonban feltöltött elemekre van szüksége, vagyis egész pontosan 6 darab feltöltött elemre... Így hát elindul visszafelé, majd tovább megy, az előző dokktól ellenkező irányba...nos, itt jönnek a fentebb említett csintalan raktárosok, akiket azonban Lara rövid úton hidegre is tesz. Végül is eljut két ajtóhoz: az egyik a "Vegyi Zóna" - sokat sejtet! -, míg a másik egy zárt faajtó, amelyet Hősnőnk persze rögtön ki is tud nyitni a fentebb említett, a kikötő másik végén elhelyezkedő dokkban talált, és - mint kiderült - ide illő kulccsal...
Eme faajtó egy kvázi elhagyatott - a Bokor verőlegényei által ellenőrzött - hangárba nyílik. Itt különféle nyomásérzékeny ajtók és éjszakára aktivált csapdák - függőlegesen csapkodó ajtók - találhatók...a továbbjutás tehát meglehetősen veszélyes! Lara okoz itt egy kis "kárt" - tüzet gyújt, majd eloltja meg hasonlók -, de végül bejut az egyelőre még üres irodákba, hogy átkutassa őket. Itt némi széfrobbantgatás és kutakodás - tisztára mint a jó öreg Impossible Mission I-II-ben! - után végül megtalálja a továbbjutásához szükséges dolgokat - számkódok -, aztán még egy elemet, valamint a "Vegyi Zóna" kulcsát is...
A "Vegyi Zóna" meglehetősen egészségtelen környék: itt mindenfelé lila löttyök és vegyi anyagok láthatók, valamint orrfacsaró szagok érezhetők... Természetesen a munkavédelmi előírásokat itt sem tartják be: az előző egészségtelen dolgokon kívül előfordulnak itt még zárlatos vezetékek is. Az egyik legalsó, üres teremben Lara egy hatalmas, gólemszerű zöld lényre lesz figyelmes, amely azonban nem engedi Őt tovább. Hősnőnk - pár pofon után - felismeri, hogy jobb nem ujjat húzni ezzel a kigyúrt, nála kb. háromszor nagyobb lénnyel, így hát körülnéz a többi teremben. Nemsokára egy mérges gázzal teli szobán kell áthaladnia...az elején és a végén is használnia kell az "egészségügyi támogatást" (mindkét oldalon), különben meghalhatna. A szoba után erősen levegőt kapkodva és könnyező szemmel pillantja meg a közeledő ellenfelet, akit éppen csak el tud tenni láb alól. Végül eljut egy kapcsolóhoz, amely az előző gázzal teli teremből "átszivattyúzza" a mérges gázokat éppen abba az üres terembe, ahol előzőleg a hatalmas zöld szörnyeteg volt. Hősnőnknek ez nagyon kapóra jön: bár a szörnyet ez a gáz sem öli meg, Lara így már el tud futni az erősen fuldokló ellenfele mellett...közben persze azért a megfelelő "egészségügyi támogatásról" (szintén mindkét oldalon) sem feledkezik meg. Aztán még több életveszélyes akadály és csapda vár rá: csapkodó hengerek, fröcsögő lila savval teli kádak/medencék és a többi... Larának sikerül bejutnia egy igen különös szobába...ez a szoba valószínűleg egy "Paveaux-szentély": középen egy régi festmény látható, ő Paveaux...aztán egy asztal gyertyákkal...és különböző csontmaradványok, koponyák a földön... Nos, ez sem egy olyan hely, ahol az embernek jó kedve lesz! Lara tekintete azonban mégis felderült, amikor végre megpillantott itt egy újabb elemet és egy kulcsot is; utóbbiról tudta, hogy az a kikötő másik felén elhelyezkedő dokkban - ahol a vízi jármű is van - egy továbbvezető utat fog majd megnyitni. Nemsokára sikerülni fog...gondolta Hősnőnk vidáman...
Lara elhagyta a "Vegyi Zónát" is, és visszatért abba a dokkba, ahol a különös vízi járművet is találta, még korábban. Már volt néhány eleme, de ezeket még fel is kellett töltenie. A "Paveaux-szentélyben" talált kulccsal tovább jutott, beljebb ebben a dokkban. Tudta, hogy itt lesz majd a többi elem és az elemtöltő állomások is. Néhány további dologra azonban egyelőre nem számított...
A helység több szintes volt, Lara a harmadikon tartózkodott éppen. Lement az elsőre, hogy onnan kezdje meg a terep felderítését. Az első szinten nem volt még semmi különös...mindenféle robotokat tartottak itt, és néhány verőlegény lecsillapítása után Lara további elemekhez, sőt elemfeltöltő helyekhez is jutott. Aztán felment a második emeletre. Itt találta meg az "Egyes Bio-Labort"...vajon mivel kísérletezgethetnek itt? Belépett...a jól megvilágított teremben nem látott semmi érdekeset a rengeteg műszeren, vizsgálóasztalokon, és a kivetítő monitorokon kívül... Azonban hirtelen a távolból elég vészjósló hangok kezdtek hallatszani: emberi ordítások és azok a dermesztő hörgések és csoszogások is, amelyek ismerősek voltak Larának még az aluljáróból, a "Generátor" környékéről. Mi a fene történhetett itt?! De nem nagyon merte ezt még tovább gondolni... Beljebb haladva, néhány nehézfiú eliminálása után, Hősnőnk rossz előérzete sajnos beigazolódott: megpillantott két folyadékkal teli üveghengert...az egyik üres volt, de a másikban egy - már az aluljáróból is ismert - zombit tartottak! A zombi szemmel láthatólag élt, és Larát valamint a környezetét figyelte. Larának már korábban is nagyon elege volt ezekből az szörnyetegekből, de most még inkább elfogta az undor...aztán megnyugtatta magát, hogy ez a zombi nem tud kijönni onnan, ahhoz elég erősek a henger falai...de ekkor hirtelen megint hallott valamit! Egy reccsenést...valahol valami összetört! Meglehetősen baljós előérzetekkel és óvatosan haladt tovább, beljebb a termekben...de már akkor "megrémült", mikor pedig "csak" egy-egy - esetenként fegyveres - verőlegény támadt rá! Ugyanis Lara ilyenkor mindig valami másra számított! Valami rosszabbra. De összeszedte magát..."lesz ami lesz, a lelkem a tét" - gondolta. További zombikkal teli üveghengerek mellett haladt el...mindkét stressztől izzadó tenyerét végig a pisztolyai körül tartotta...az aluljáróban alaposan megszenvedett ezekkel a lényekkel és itt-ott egy-egy találkozás majdnem végzetes volt. Lara sok mindent látott és tapasztalt már, igen kevés dologtól "félt", de most mégis valami fura feszültséget érzett magában és szinte már-már hallani vélte a saját szívdobogását is, az ijesztő zajokat leszámítva csendes termekben. De a fura zajok közben egyre csak erősödtek, ahogy befelé haladt... Végül elért egy létrához...mászás közben lepillantott, és..."tudtam, igazam volt!" - gondolta és arcát hirtelen elöntötte a veríték: egy széttört üveghengert fedezett fel! Valami szörnyű dolog történhetett itt az éjjel! Aztán gyorsan dobogó hangokat hallott közeledni, és már látta is...azonnal előkapta az egyik pisztolyt és még innen, a létráról tüzet nyitott: a dagadt zombi úgy ült seggre, mintha kihúzták volna alóla a talajt! Majd tehetetlenül eldőlt. Rendben...Lara felkészítette magát a legrosszabbakra: amit itt fog látni, azt embernek nem szabadna látnia! Innentől aztán elszabadult a pokol...számos széttört üveghengert és zombit talált itt, akiket a lehető leggyorsabban megpróbált eliminálni. Fogytak a sörétek a Shotgunból és fröccsentek az agyvelők...az aluljárós borzalom itt, a "Bio-Laborban" tovább folytatódott! Aztán beljebb jutva megpillantott még valamit: egy vizsgálóasztalra fektetett, leszíjazott, szenvedő példányt. Lara a felhalmozódott feszültség és e lények iránti gyűlölet ellenére érzett valami más, furcsa dolgot is: valaha ezek is emberek voltak! A szenvedő kísérleti alany arcán mintha emberi vonások rajzolódtak volna ki - rossz volt nézni... Hogy lehet az ember ennyire kegyetlen?! Lara sajnálta is ezeket a lényeket...de nem akarta ezt a példányt kiszabadítani a szíjak alól: "na, még csak az kéne!" - gondolta, bár egy pillanatra valóban megfordult a dolog a fejében...ám ekkor hirtelen egy újabb, szabad példány rontott feléje! Ezt is elintézte egy Shotgunnal. Nem...Lara úgy döntött, nem szabad foglalkoznia a látvánnyal, nem szabad, hogy ezek a zombik "elcsavarják a fejét"...ha egyet is kiszabadítana a szíjak alól, biztosan azonnal rárontana...ezek már nem emberek! Érezte, hogy minél előbb ki kell jutnia innen, mert különben ez a szörnyű hely teljesen beleveszi magát az elméjébe... Erőt vett hát magán...csak a célra kell koncentrálni: a maradék elemek összegyűjtésére és feltöltésére. A szörnyű hangok közben alább is hagytak egy kissé, és Lara tudta, hogy ez annak is köszönhető, hogy jó pár zombit már eliminált...de ez a csend most még csak kísértetiesebbé és nyomasztóbbá tette ezeket a termeket, és persze a hengerekből kifolyt kocsonyás és csúszós, szerves folyadék is csak további undort keltett Hősnőnkben. Lara jól ismert lélekjelenléte és hidegvére azonban most már lassan kezdett visszatérni! Egyre határozottabb léptekkel haladt tovább! A rengeteg elszabadult szörnyeteg már nem állhatta többé útját, és immáron képes volt hideg közönnyel elmenni a leszíjazott kísérleti példányok mellett is... Lara egyszerűen hozzászokott a hely szörnyű hangulatához, végre visszanyerte uralmát a helyzet felett! Végül összeszedte és feltöltötte a maradék elemeket is...
Visszatért a nyugodtabb helyszínre: a vízi járművet aktivizáló gépekhez, és feltöltötte a legutolsó elemet is, majd az összes elemet behelyezte az őket fogadó gépezetbe. Aztán vízre eresztette a járművet... Bemászott a vízi járműbe, beindította és a víz alatti kivezető kijáraton elhagyta a dokkot... Most a fő cél a hajó megtalálása a víz alatt, és a poloska elhelyezése úgy, hogy észre ne vegyék! Még mindig elég korán van, így a hajó még egy kis ideig itt marad a közelben, s csak aztán mennek ki a nyílt tengerre ezek az őrültek...
Lara a nagy sietségben és a csodás víz alatti világ okozta bűvölete ellenére csakhamar észrevette, hogy jóval óvatosabbnak kell lennie: a hajó köré ugyanis rengeteg vízben lebegő aknát telepítettek! Ezek egy része még arra is képes, hogy a közeledő objektumot előre észlelje, majd kövesse és üldözőbe vegye. A tengerfenéken talált járműroncsok szomorú látványa még további óvatosságra intette Larát: "nos, ha nem szeretném én is így végezni..." - gondolta, és lassabbra vette a sebességet, illetőleg meresztette a szemét, kínosan ügyelve az aknákra. Itt-ott szinte "fogócskát" kellett játszania velük, mert ezek a francos szerkezetek egyszerűen üldözőbe vették! Szerencsére egy kis idő után maguktól felrobbantak...
Lara végül az aknákat kicselezve eljutott a hajóhoz és elhelyezte a poloskát az alján... E nemes cselekedet után Hősnőnk angolosan távozott a helyszínről és felvette a kapcsolatot Jane-nel, aki jelezte, hogy a Teterboro repülőtéren fogja várni, mert onnan tudják majd követni a poloskával felszerelt hajót...

 

 

 Teterboro repülőtér

 Lara késő délelőtt érkezett meg a repülőtérre, de a hajó akkor még nem érte el a végcélját...kora délután azonban Jane szólt Hősnőnknek, hogy végre van eredmény!

 JANE
Szép volt, Lara. A poloska, amit elhelyeztél a hajón, működött! Most már tudjuk, hogy hol van a bázisuk.

 Jane egy térképre mutat, és megmutatja rajta a hajó pontos helyét...

 JANE
Követtük őket egészen egy kis karibi szigetcsoportig, a Backlin-szigetekig.

 JANE
Ez régen egy börtönsziget volt, rengeteg régi barlangja és csapdája van. Légy óvatos Lara!

 Jane tehát megmutatta Larának a térképen, hogy hol vannak a Backlin-szigetek, és Hősnőnk ezután el is indult egy kisrepülőgéppel arra a bizonyos régi börtönszigetre, amelyről kiderült, hogy ez a Bokor búvóhelye és főhadiszállása...

 

 

Backlin-szigetek

 A szigetcsoport felé közeledve Lara látta, hogy ez sem lesz majd egy kellemes hely, de az is eszébe jutott, hogy sietnie kell, ha nem akarja, hogy Paveaux megszállja a testét...meg nem akart olyanná sem válni, mint azok a tehetetlen zombik. A repülőtéren kipihente magát valamelyest, így hát újult erővel nézett szembe az újabb feladatokkal. Késő délután volt már, amikor megérkezett a szigethez, ahonnan persze azonnal kiszúrták...

 RIADÓKÉSZÜLÉK
BEHATOLÓ RIADÓ!

 Hirtelen egy rakéta indult meg a repülőgép felé!

 LARA
Mi a.....?

 Lara az utolsó pillanatban katapultált...

 LARA
Ennyit a meglepetés erejéről!

 Hősnőnk a meglehetősen szakszerű landolás után szétnézett: épületeket pillantott meg, nem is olyan távol - sietősen arrafelé vette az irányt...

 

 

 The Jungle - A dzsungel

 Larának a sziget dzsungelén keresztül kellett eljutnia az imént látott épületekhez. A dzsungel hemzsegett a patkánnyal vetekedő méretű mérges pókoktól, valamint a kígyóktól meg a skorpióktól, de persze mivel Larát már korábban kiszúrták, kiküldtek még jó pár fegyverest és egyéb nehézfiúkat is, hogy üdvözöljék és fogják el Őt. Mindemellett még ott voltak a csapdák is, amelyekre Jane korábban figyelmeztette: rengeteg verem kivert karókkal az alján, és ráadásul az egész terep el volt aknásítva! Larának persze "csak" az volt a feladata, hogy eljusson az épületekig..."csak" éppen a fentebb említett "csekély" megszorításokat is figyelembe véve...
Lara a dzsungel széléről hamarosan a dzsungel közepében találta magát...közben már alkonyodott, és a sűrűben érezhetően egyre erősebben sötétedett is, ami még tovább nehezítette a helyzetet. Nemsokára romok törték meg az esőerdő monotóniáját, és persze egyre nagyobb számban előforduló humanoid ellenfelek támadtak Hősnőnkre...legvégül leszakadt hidakon - alattuk kivert karókkal - keresztül vezetett az út az épületekbe nyíló sötét barlang bejáratához, és Lara tudta, hogy innentől következik majd a végső harc! Időközben már teljesen beesteledett, a korábban még vörös égbolton megjelentek a legfényesebb csillagok...de Larát most már nem érdekelte ez a dolog: "végül is...odabent úgyis sötét lesz majd" - gondolta, és belépett a barlang bejáratán...

 

 

 The Caves - A barlangok

 A barlang az épület alsó alagútrendszerébe vezette Hősnőnket: a hely maga volt a pokol... Lara azonban a kikötő "Bio-Laborja" után már nem félt senkitől és semmitől; felkészült a legrosszabbakra: tisztában volt vele, hogy ez a hely is tele lesz majd zombikkal, de azt is tudta, hogy a legvégén még ott várja majd a Bokor is, aki a kard és a fekete mágia gonosz erőit felhasználva minden bizonnyal szinte legyőzhetetlenné vált időközben! A zombik csak "kis ellenfelek" a vezérhez képest (bár kétségkívül többen vannak, mint kellene)...
Larának igaza volt: rengeteg félmeztelen, megzöldült, aszott bőrű és tudattalan élőhalott támolygott elő a sötétből...Hősnőnk azonban könnyedén és hidegvérrel elintézte őket...már nem tudta sajnálni ezeket a szerencsétlen, félresikerült lényeket. A barlang nem volt útvesztőszerű és elágazó sem...egyértelműen vezette Larát a végső cél felé. A zombiknak és a hely szellemének köszönhetően itt nemigen voltak fegyveres humanoidok, de persze ugyanakkor a mérges pókok sem maradhattak el... Aztán Larának megint csak sokkoló élményben volt része...a sötétben egyszer csak úgy érezte, mintha figyelnék! A környék üres volt, a teremben nem volt senki...csak az ódon börtönrácsok sötét ablakai mögött sejthetett valamit...odapillantott egyre és valóban, így is volt: a sötét rácsok mögül mindenféle lények kandikáltak kifelé...Larát figyelték...a sötétben fénylő szemükkel követték a járását! Lara most már a hangjukat is hallotta, és kezdte egyre inkább nem jól érezni magát: milyen lények lehetnek ezek? Talán zombik? Aztán úgy gondolta, majd megszokja ezt is! De ezt már nem lehetett megszokni...kissé sok volt az elmúlt 1-2 nap szörnyűsége, és most meg még ez is! Hősnőnk tudta, hogy mielőbb be kell fejeznie ezt az egészet...pontot kell tenni ennek az egész borzalomnak a végére! De nem, nemcsak saját magára gondolt most! Tudta, hogy ennek az EGÉSZNEK véget kell vetnie: nemcsak saját magát kell felszabadítania az átok alól...az még nem a végső megoldás... Ezen tűnődött, miközben egyre beljebb és beljebb haladt...aztán egyre több Őt figyelő szempárral találkozott, és egyre több zombi mászott elő a sötétségből...hogy ezek honnan vannak ennyien?! Végül eljutott egy teljesen egyenes folyosóhoz...érezte, hogy ez vezet a főterembe!
Így is lett...Lara belépett a központi terembe. Első látásra teljesen kihaltnak hatott, leszámítva a terem két végében elhelyezkedő szobrokat, melyek egy-egy tüzes edényt tartottak a kezükben. Az egész teremben a tűz lobogása volt az, amit egyáltalán mozgásnak lehetett nevezni. Aztán még valamit észrevett Hősnőnk: középen volt egy hatalmas szobor, amely talán egy félmeztelen sámánt ábrázolt széttárt karokkal, vagy valami hasonlót. De ennyi...semmi mozgás, semmi egyéb. Talán nincs is itt a vezér? Lara közelebb lépett a középponti szoborhoz, amely körül azért még derengett némi fény...de azt a fényt már nem a tüzek gerjesztették...
Ekkor hirtelen a semmiből előtűnt egy emberalak, de nem Lara előtt közvetlenül, hanem fent, a levegőben lebegve! Lara tudta, hogy ő a Bokor...a kard és a fekete mágia gonosz erejét kihasználva valóban, szinte "félistenné" tette magát! "Mintha már nem is lenne szüksége Paveaux-ra...így is elég erős" - gondolta Lara. Hősnőnknek talán igaza is lehetett, mert a vezér hirtelen eltűnt, majd újra megjelent egy kicsit odébb és egy energialövedéket lőtt ki Lara felé! "Nocsak...már nem is kellek neked? Túl veszélyesnek tartasz?" - gondolta, és arrébb vetődött...ekkor azonban a vezér ismét eltűnt! Aztán egy pillanat múlva közvetlenül Lara mellett jelent meg, és az öklével csapott Hősnőnk felé! Lara az utolsó pillanatban vonta el magát az ütés elől! A fegyvereihez nyúlt..."rendben van, elég a játékból!" - gondolta - "meg kell törnöm az átkot, el kell pusztítanom a vezért!" - tudta, hogy gyorsnak és ügyesnek kell lennie, no és némi furfang sem árt. Mindenekelőtt Lara megpróbálta összezavarni egy kicsit az ellenfelét: mikor az megjelent, Hősnőnk gyorsan elfutott onnan jó messzire... Állandóan mozgásban volt, és ez a dolog elég jól működött is: a vezér sosem találta el pontosan, hogy hol van Lara...mindig célt tévesztett, mikor megjelent! Lara most már a pisztolyait is bevonta a dologba, miközben gyorstüzelésre állította őket, mert úgy gondolta, jobb lesz, ha kicsinálja az ellenfelét minél hamarabb...mielőtt az még igazán bedühödik! Most megállt és figyelt...nem mozdult sehová sem. Ha megjelenik a vezér, kap egy kis ólmot legközelebbig! Csend lett. Hol van már?! Hirtelen ismét éppen előtte megjelent az ellenfele! Lara lőtt és közben hátrált, nehogy a vezér eltalálja a karjával. Majd ismét eltűnt az ellenfél és csend lett megint. "Na, mi van? Nem mersz előjönni?" - kiáltotta Hősnőnk. Ezt talán mégsem kellett volna: a vezér a háta mögött, a levegőben jelent meg és egy energialövedéket bocsátott ki Lara felé! Lara nem tudott már elugrani, így a lövés elérte és hátrataszította...a vezér felnevetett. Hősnőnk azonban már abban a pillanatban, mielőtt a lövedék még elérte volna, ismét tüzet nyitott a vezérre. Túl sok ólmot azonban nem kapott most az ellenfele, és ugyanakkor Larába belehasított a fájdalom, mely az egész testét, teljes egészében átjárta...akár egy villámcsapás! Minden porcikájában érezte a szétáradó negatív energiát és a fájdalmat... "Még 2-3 ilyen találat és biztosan végem van" - gondolta..."óvatosabbnak kell lennem". Feltápászkodott, de ekkor a vezér hirtelen ismét megjelent, közvetlenül előtte! Lara azonnal rálőtt és közben hátrált, épp úgy, mint előzőleg, de ennek ellenére a vezér még éppen elérte a karjával...Lara az ütéstől hátra tántorodott, majd még egyszer dühösen az eltűnő vezér után lőtt...de már csak a visszhangzó és egyre halkuló gonosz nevetését hallotta...
Lara tudta, hogy ellenfele most már épp elég ólmot kapott: még néhány lövés és a vezérnek vége... Villámgyorsan felegyenesedett, fegyverét gyorstüzelésről normál tüzelésűre állította...közben pedig kínosan figyelt. Érezte a feszültséget...ismét hallotta a szívverését, valamint azt, ahogyan a vér áramlik a fejében, a fülei környékén. Felkészült az ellenfelére mérendő legvégső csapásra. Feszülten várakozott. Aggódott, nehogy megint a háta mögött jelenjen meg az ellenfele. Aztán kis várakozás után a vezér ismét megjelent...a levegőben ugyan, de ezúttal "szerencsésen": éppen Larával szemben, nem a háta mögött! Itt az igazság pillanata! Lara ráemelte a pisztolyait...tudta, hogy már csak egy-két lövés kell...mégis tétovázott azonban, mert a vezér csak lebegett egy helyben, nem csinált semmi egyebet. Mindez a másodperc tört része alatt játszódott le, de aztán a vezér egyszer csak határozottan felemelte a kezét, hogy újabb energiasugarat bocsásson ki Larára! Hősnőnk azonnal lőni kezdett...folyamatosan tüzelt! Közben a vezér karjai közt sárga - vagy inkább arany - színű, szikrázó fénynyalábok jelentek meg, amelyek aztán fokozatosan összesűrűsödtek egy egyre erősebben fénylő energiagömbbé...de aztán az utolsó pillanatban az egész hirtelen kialudt! A vezér fájdalmasan felordított...

 VEZÉR
Aaaarrrgghhh!!

 Lara ellenfele erőtlenül zuhant a földre...a nehéz kardot elejtette, és az a súlyánál fogva belehasított a padló köveibe és beleállt a kemény kőpadlóba... Lara megkönnyebbült és ugyanakkor észrevette, hogy a vágás eltűnt a karjáról!

 LARA
Végre. Megszabadultam az átoktól!

 LARA
Biztosítanom kell, hogy ez soha többé ne történhessen meg.

 Az idő ekkortájt már úgy éjfél felé járhatott... Közben Lara észrevette, hogy minden elcsendesedett: az összes eddigi dermesztő zaj elült! Rájött, hogy a gonosz szektafőnök halálával egyszeriben minden rossz megszűnt létezni, amit a vezér korábban a karddal és a mágiáival együttesen előidézett. Mostantól fogva a zombik sem léteztek többé: tehetetlenül dőltek el, akár egy darab fa, majd gyorsan elporladtak. A falakon található rácsok mögül kikandikáló világító szempárok is kialudtak. Hősnőnk érezte, hogy a helyből egyre kevesebb és kevesebb negatív energia áramlik...
És most, hogy ismét minden rendben volt, Lara újra szembe került azzal a dilemmával, amin már a barlangban befelé jövet is eltűnődött: valamit tennie kell annak érdekében, hogy ez az egész soha többé ne fordulhasson elő! A Sötét Királynő soha nem uralkodhat a Világon! Soha többé nem térhet vissza Paveaux, senki testébe sem! Hősnőnk soha többé nem akart a kard által feltámasztott zombikkal sem találkozni, és tudta, hogy az embereknek biztonságban kell lenniük a fegyver gonoszságától. Soha de soha többé, egyáltalán ne is legyen lehetőség a Bokor szektájának esetleges "újraélesztésére", hogy aztán esetleg újra megpróbálják majd feléleszteni Paveaux-t. Pino Lamor pedig végre előjöhet a nyomasztó és sötét rejtekéből...
Lara azt is tudta, hogy a szigetről is el kell szöknie még valahogyan, ami nem lesz könnyű, mivel a szektának még biztosan maradtak élő tagjai, akik bizonyosan marasztalni próbálják majd Őt. De bármi is lesz, Lara nekik már nem akart adni semmiféle esélyt sem az esetleges újrakezdésre...
"Itt és most... Valamit tennem kellene ezzel a karddal most, hogy végre ismét nincs rossz kezekben..." - tűnődött Lara, s odalépett a padlóba fúródott kardhoz. Megpróbálta kihúzni a kövekből, amelyekbe előzőleg beleállt...de nem sikerült! Lara elég erős volt, de akárhogyan is erőlködött, a kard még csak meg sem mozdult! Mintha csak a legendás Excaliburt próbálta volna kihúzni...igaz, azt csak a JÓ húzhatta ki, ezt viszont bárki, aki később elég erős lesz hozzá, vagy meglesznek az eszközei ahhoz, hogy kiemelje innen. Lara még erőlködött egy kicsit...a kard azonban továbbra sem mozdult egy szemernyit sem! Ekkor Hősnőnknek hirtelen támadt egy ötlete...

 

 

 KÉT NAPPAL KÉSŐBB...

 Lara - bizonyos okoknál fogva - csak két nappal később, egy napfényes kora délelőtt találkozott ismét Jane-nel, aki mosolyogva fogadta Őt a múzeumban. Hősnőnk egy kis dobozkát tartott a kezében...

 JANE
Lara! Visszatértél! Minden rendben van? - kérdezte Jane vidáman...

 LARA
Minden rendben. A szektának vége. - válaszolta Hősnőnk, miközben átadta a dobozt Jane-nek...

 JANE
De mi van a karddal? Még mindig feléleszthető vele Paveaux? - kérdezte Jane, miközben átvette a dobozt...

 LARA
Ne aggódj! Gondoskodtam róla. - válaszolta Lara, és a dobozra pillantott...

 Jane megértette, és kinyitotta a dobozt...gondolta - mivel a doboz elég kicsi volt -, hogy valami történhetett a karddal...mégis meglepődött, mikor kinyitotta, s majdnem kiesett a kezéből az egész! A kard a nyele közelében el volt törve! Mindketten elmosolyodtak...de Jane hirtelen elkomorodott, és kissé rosszallóan megjegyezte Larának: "Lara, te már megint tönkretettél egy felbecsülhetetlen értékű régiséget!" - s megint elmosolyodott egy kicsit. "Nos, Jane...mikor legyőztem a vezért, a kard belezuhant és beleállt a kőpadlóba...és mikor megpróbáltam kihúzni onnan...hát, véletlenül eltörött!" - válaszolta lassan és óvatosan Lara, majd hamisan Jane-re kacsintott...
Bár a múzeum ódon falai közt igazán nem illene, de mégis...hirtelen mindketten úgy érezték, hogy megfulladnak, mert nem tudják már magukban tartani a kitörni készülő felszabadult vidámságot és megkönnyebbülést...már az arcuk is kezdett pirosodni. Aztán nem bírták tovább: mindketten harsányan felnevettek...

 

 

 "JÁTÉK VÉGE" KÉPERNYŐ

 GRATULÁLUNK
Legyőzted a Bokort és véget vetettél gonosz terveinek

 THE END - VÉGE

By: SYS