Igaz, egészen más, ha saját magad tapasztalod meg. A Walking Deaddel is így jártam, megnéztem YouTube-on, mondván, hogy úgyse fogok vele játszani, aztán mégis úgy alakult, és egy élmény volt. A Life is Strange-nél ugyanígy nem féltem a spoilerektől, mert nem terveztem játszani vele, de a legutóbbi leárazáskor gondoltam, miért ne? Jó döntés volt, legalábbis egyelőre úgy tűnik.ismeretlenismerős eredeti hozzászólása
LiS GO:
Tudnék mondani egyetlenegy okot, ami miatt, az sem biztos, hogy befejeznéd a játékot. (Én is majdnem így jártam.) De nem teszem.
Azt mondom neked, felejtsed el a véleményeket. Jókat is és a rosszakat is.
Miért?
Mert a végén - bármi is lesz- előbb utóbb gondolkodni fogsz, hogy te mit tennél abban a helyzetben. Plusz, ha bele tudod élni magad a történetbe... meg fogsz lepődni, mit fog kihozni belőled. (Itt arra gondolok, hogy a TR találkozón amennyire megismertelek, nem tűnsz egy érzéketlen embernek.)
Úgyhogy várom szeretettel a véleményed, tapasztalataid, gondolataid a játékról, ha befejezted.A hétvégén folytatom majd a negyedik résszel.
Spoiler!
Én dettó ugyan így ismertem meg a Half-Life-ot(És a CoD első két részét, a Doomot, a Hereticet, a Quake-et, bár az nem tetszett, és még pár régi klasszikust.) Csak a demo volt meg, de nem siettük el, így nagyon hosszúnak tűnt a pálya. Csoda, hogy nem voltak rémálmaim azoktól a kullancsoktól meg mindenféle szörnytől, amik benne voltak, gyerekként tök jól bírtam, ahhoz képest, hogy milyen durva pl. a Doom is néha. Nem olyan rég elkezdtem újrajátszani, és rendesen beijedtem pár pályán.
A Half-Life 2-höz csak 1-2 éve volt szerencsém, azt is co-op módban játszottam (hála a Synergynek), jó móka
Válaszol idézettel