Tomb Raider Találkozók

[OBig]

A Bográcsolást, mint mindig, rátok bízzuk Duduska. Legyen vagy két napra való.
Másik két nap majd zabálunk valahol útközben.
Este megcsinálom, Évi összeállította a programjavaslatot. Majd véleményezzétek. Kész tervvel menjünk. Akkor nincs fejvakarás, meg nemtom.
Én viszem a szokásost, reggelire, vacsorára valót.

[drlecter]

A Bográcsolást, mint mindig, rátok bízzuk Duduska. Legyen vagy két napra való.
Másik két nap majd zabálunk valahol útközben.
Este megcsinálom, Évi összeállította a programjavaslatot. Majd véleményezzétek. Kész tervvel menjünk. Akkor nincs fejvakarás, meg nemtom.
Én viszem a szokásost, reggelire, vacsorára valót.

Már most megéheztem... Alig várom már a talit!
És nem(csak) a kaja miatt...

[Matie]

Activity-t ki hoz?

^Hátha itt többen látják (Szerk.: oké, Activity megoldva )

Na, ki fél már a holnaptól? Egyébként egy hely sajnos megüresedett, úgyhogy aki jönni szeretne, ne habozzon!

[Duduska]

Sziasztok.
Mi szerencsésen hazaértünk.

[drlecter]

Sziasztok.
Mi szerencsésen hazaértünk.

Sziasztok! Nagyon örülünk neki, szerencsére mi is. Útközben találtunk egy secret placet is. De erről majd később...

[TranSam]

Mi is otthon vagyunk már.

[drlecter]

Mi is otthon vagyunk már.

Szuper, ezt is örömmel hallom. Itt is köszi szépen a sok kedvességeiteket!

[drlecter]

Néhány gondolat az idei Tomb Raider Találkozónkról:

Történt, hogy A gyöngytyúk, a Táncparkett Ördöge, a Házasságközvetítő, a Szakácsművész (ki legalább annyira szereti a csalánt, mint a mézes bödönt), a Bukfenc-király, a Főnökasszony, a Pókerarc, a Kék pöttyös utak Bajnoka, Pemetefű, Hunyadi- és Rákóczi sarja, kiről városi legendák is szólnak, Mr. Barista, avagy a Lámákon Lovagló, és Zsuzsika, az Ex-Playmate összegyűlt, és újra megalkotta a Dilis Bagázst. Volt ott minden kérem, mi szemnek, szájnak, no meg persze, rekeszizomnak ingere! Nagyon sok jó élménnyel gazdagodott újfent mindenki, és szerintem született néhány új "klasszikus" is. Hiába voltunk most egy nappal többet együtt, mégis rövidebbnek éreztem, mint például a 2017-est. Hiába, igaz a mondás, miszerint "Jó társaságban könnyen repül az idő." És azt hiszem, hogy ez jellemzi most a legjobban az elmúlt napok kellemes fáradalmait. Annyi mindent lehetne írni, hogy valószínűleg bőven túlmennék a karakterlimiten, de azért megpróbálom nagy vonalakban megörökíteni, hogy mik is voltak a főbb programok.

Első nap kivételesen abban a csapatban lehettem, akik a leghamarabb érkeztek a büki szállásunk színhelyére, holott talán mi voltunk tőle a legmesszebb. A odáig vezető út valóban meseszép volt, az Ősz most is elvarázsolt a maga - póriasan fogalmazva - zöld/sárga/piros fáival, de említhetném még Magyarország különböző tájegységeit is, hiszen annyi sok szép és magasztos helyünk van. Útközben láthattuk a Tokaji hegyet és a környező területeit, a Visegrádi hegységet, de a Turul emlékmű is igazán impozáns látványt nyújtott - még ha csak pár röpke másodpercig volt látható. És nem maradt el tőle a Várkonyi Vendégház sem, mint Főhadiszállásunk, ugyanis bizton mondhatom, hogy az egyik legjobb és legszebb szállásunk volt. Tényleg jó szívvel tudom ajánlani mindenkinek, aki a környéken keresne egy nagyon korrekt ár/értékű szállást, ugyanis évről-évre egyre jobb pontokat kapott, és mostmár mi is meg tudjuk erősíteni, hogy valóban azt kapja az ember a pénzéért, amiért fizet. 2016-ban 9.1, 2017-ben 9.6, míg 2018-ban már 9.8 pontot kapott az értékelések alapján. Gyorsan berendezkedtünk, közben folyamatosan érkeztek a többiek is. Mire mindenki megérkezett és lepakolt, bemutatkozott új tagunk, Zsuzsika is, aki egy igen csak vidám belépővel részesített minket. Enni jó, enni kell, mindenki éhes is volt, ezért egy jóó kiadós, és legalább annyira finom házi palóclevessel örvendeztettük meg gyomrainkat, az est további részében pedig jókat beszélgettünk, és persze Activityztünk.

Második nap elmentünk Bozsokra, ahol nagyon jó érzés volt látni, hogy - mégha csak az ország nyugati részében, de létezik még a becsületkassza! Majd elkezdtük egyre feljebb, és feljebb jutni, míg el nem értük túránk csúcspontját, a Kalapos követ. Jó volt az idő, hamar fel is értünk, akkor még fáradtak se voltunk, és ha már oly közel volt Írott-kő, akkor elvégre miért ne mennénk fel a csúcsra? Hát igen... Fárasztó, kissé viszontagságos volt a második menet, de büszkén elmondhatjuk mostmár, hogy kiálltunk az út próbáit, és feljutottunk a 882 méter magasan fekvő kilátóig, ahol már a túloldalon az Osztrák határ gyönyörű nyírfaerdei nőnek. Tényleg szemkápráztató volt a látvány, megérte felmenni. No, de egy hegyre nem csak fel kell menni, illik is lemenni... Végül is lejutottunk, elvégre ha nem úgy lett volna, akkor most nem születnének meg ezek a sorok, nemigaz? De azért a visszaút is tartogatott néhány "kellemes" pillanatot. Felfelé menet már megedződtünk kissé az erdei életből (szarvasbőgés, sötét utak, emelkedők, lejtők), de azért a visszaút volt az igazi ász. Először találtunk egy gyors shortcutot, majd az így nyert időt szépen visszaadtuk, amikor is másodjára is megpróbáltuk lerövidíteni az utunkat. Sebaj, kicsit belekóstoltunk abba, hogy mi is a következő szint a túrázók életében. Az utolsó szakaszban, miután újra visszaértünk Kalapos kőig, már vígan hallattuk büszke csatakiáltásunkat, miközben újfent hálás szívvel gondolunk vissza a helyi gps-ünkre, aki 2x is jelzett a csapatnak, hogy rossz irányba mentünk volna! Fáradtan, meggyötörten, de annak tudatában, hogy sikeresen kimaxoltuk a Tomb Raider Találkozók szellemiségének egy részét, beültünk a bozsoki cukrászdába, hogy visszanyerjünk egy kicsit az elvesztett életerőnkből. A sütik, és az italok finomak voltak, azonban a vezetőséget már nem tudnám jó szavakkal illetni, ugyanis nem fogadták el fizetőeszközként a "régi" ezrest. Egyrészt ez törvényellenes, mert november 1-ig kötelező, másrészt pedig abszolút rugalmatlan gondolkozás, ugyanis úgyis jár az ember bankba, postára, ott meg még 2-3 évig biztosan elfogadják. Szóval aki ott szeretne enni a következő napokban, annak tudom tanácsolni, hogy figyeljen erre. Hazatérvén pedig elhasználtuk a nagy medipackot is, és megettük a palócleves maradékát, illetve belekóstoltunk a székelykáposztába is.

Spoiler!

Sajna, az én levesembe már nem jutott egy szem hús se.

Az estét pedig szintén beszélgetéssel, és Activityzéssel zártuk.

Harmadik nap elmentünk Kőszegre, és nemcsak a város híres utcáit, hanem az Orsolya napi vásárt, és a Jurisics várat is megcsodálhattuk. De mindezek előtt még azért szakítottunk időt egy kis túrázásra, mert hát nem volt elég a tegnapi dózis, frissen kipihent lábaink új kihívásokért kiáltottak. Ismét megcsodáltuk az őszi erdő szépségeit, és eljutottunk a Hétforrásig, majd onnan gyorsan visszamentünk a fentebb említett helyszínekre, mivel igyekeztünk minél több mindennek helyet és időt szorítani. Időközben persze hogy megéhezik az ember a nagy kalandokban, azonban újabb feladat tárult elénk, ugyanis egy ilyen nagy turisztikával rendelkező helyen, pláne hosszú hétvégén és kiemelt időszakban, nem könnyű egy nagyobb társaságnak egyszerre enni, ezért úgy oldottuk meg, hogy három különböző csapat három különböző helyen evett. Éhes senki sem maradt a végére. Késő délutánra járt már, ezért hazarobogtunk, és a pihenésnek szenteltük a nap további részét.

Negyedik nap pedig célba vettük Sárvárt, de csak miután sikeresen túléltük a reggeli konyhai kavalkádot, amit nem is értek, hogy hogyan történhetett meg () ahol a csapat egyik része fürdőzni ment, míg a másik a híres sárvári arborétumot fedezte fel minden egyes fáival, és kacsáival együtt. Majd pedig elgyalogoltunk a Vadkert Major étterembe, és együtt jól teletömtük bendőinket mindenféle földi jóval. Levezetésként pedig megsimogattuk kb. az összes állatot. Ahogy a többi, úgy ez a nap is gyorsan eltelt, azonban a végére tartogattunk még egy nehezebb változatú Activityt, és azt kell mondjam, jót tett a nehezítés, mert újfajta távlatok nyíltak meg vele. Hejj, ha tudnák sokan, hogy mit is lehet árnyékolás közben csinálni...

Az utolsó nap mindig a legfájóbb, mert az mindig a búcsúzásról szól, de azért a szívünkben örökké megmaradnak a boldog közös pillanataink, élményeink! Ezúton szeretném még egyszer megköszönni mindenkinek, aki csak egy kicsit is hozzájárult a tali létrejöttében, szervezésében - ismét nagyok voltatok! Aki pedig továbbra is ódzkodik, higgye el, hogy nincs mitől, mert garantált a móka, öröm kacagás!

[OBig]

Hétfőn irány Hajdúszoboszló-Debrecen statue2.jpg

[OBig]

Ez is megvolt.
2021_10_6hajuszoboszlo10.jpg