drlecter
Kedvenc kalandfilmjeim/legjobb kalandfilmek
Újra jelentkezem, de ezúttal egy rendhagyó résszel. Az eddigi blogjaimban mindig játékokról írtam, ezért most egy kicsit más vizekre evezek, és ahogy a címben is olvasni lehetett, a kedvenc kalandfilmjeimről fogok egy Top 5+1-es listát összeállítani. Mindig is nagyon szerettem ezt a műfajt, gyerekkoromtól kezdve nagy hatással voltak rám ezek a filmek. Műfajából adódóan nagyszerű családi, haveri vagy éppen randi lehetőséget rejt magában, ezért is van olyan nagy rajongótábora ezeknek a filmnek. Azonban ha a minőségüket nézzük, akkor sajnos pontosan fordított a helyzet: amilyen nagy a rajongótábor száma, olyan nagy a rossz/vacak/nézhetetlen filmek százalékos aránya, ami nagyjából olyan 98%. De úgy is mondhatnám, hogy van az a max. 10 magas színvonalú igazi mozi, meg van az összes többi. És gyorsan tisztáznám is: igen, voltaképpen a legtöbb Indiana Jones copy, de nem eszerint kell őket nézni szerintem. Előre szólok, hogy a két Tomb Raider filmet kihagyom, egyrészt szeretném elkerülni a részrehajlás vádját, másrészt annyira erős a lista, hogy nálam nem férnek bele, pedig mindkettő jó kis film volt a maga idejében, bár tagadhatatlan, hogy az első része lett a jobb. A lista természetesen szubjektív (ám igyekszem objektíven nézni a dolgokat, hogy hiteles legyek), és spoilerek is előfordulhatnak. Illetve nem fogok a filmekről minden részletre kiterjedő kritikát írni, nem ez a célja ennek a listának. Csapjunk bele!
5.: az ötödik helyre a Nemzet Aranya két részét tenném. Nem szeretném külön venni a második részt az elsőtől, mert az a szerencsés helyzet állt elő, hogy szerintem a második is van ugyanolyan jó, mint az első. A filmek nagy erénye, hogy jól keveredik bennük a misztikum és kaland, mindamellett pedig humorosak is, jókat lehet rajtuk nevetni, és a színészi játékokra se lehet nagyon panaszkodni, mindenki szépen játszotta a szerepét. Egy nagyobb ellenérvet tudnék csak említeni, az pedig, hogy mindkettő valamilyen formában amerikai mítoszokból építkezik, így akiket nem érdekel a téma, azokat talán nehezebben vonzza be. Én nagyon örülnék egy hasonló színvonalú harmadik résznek!
4-3.: bevallom, itt egy kicsit bajban vagyok, mert nem tudok dönteni a Múmia első és második része (a harmadik szimplán pocsék, messziről kerülendő!) és a Boszorkányvadászat között. Az egyik ebben jó, a másik meg másban. Múmia 1-2: mai napig emlékszem, amikor az első részét láttam, egyből magával ragadott és nagyon megtetszett - azóta sokszor láttam már mindkét részt. Lényegében itt is el lehet mondani, hogy nagyon jól keveredik bennük a misztikum, az akció és a humor, csakhogy itt most sokkal magasabb szinten, mint a Nemzet Aranyaiban. Szintén nagyon ügyesek voltak a színészek, tényleg kivétel nélkül mindenki tökéletes volt a szerepére. És azok a pazar zeneszámok és fenséges tájak... Akik meg szeretik az egyiptomi mitológiát, azoknak meg kötelező darab! Az első rész egy kicsit darkosabb, horrorosabb darab volt, de jól állt neki, és jó kontrasztot tudott teremteni a humoros részekkel. A sikerhez persze hozzátartozott az is, hogy hiánypótló alkotás volt akkoriban. A második részen azért egy kicsit érezni lehet, hogy az első rész sikere miatt folytatták tovább, de ez így szokott lenni. Alapból nincs bajom vele, ha minőséget produkálnak, de azt tudjuk, hogy ritka. Szerencsére azonban mind filmeknél - Terminátor 2, Star Wars 5: A Birodalom Visszavág -, mind pedig játékoknál - Borderlands 2, Trinre 2, Assassin's Creed 2 - előfordul, hogy a folytatás hozza az előző rész szintjét, néha meg sikerül túl is szárnyalnia azt! Igazából ezért volt itt is, hogy nem szedtem külön a két részt, mert nekem az egy nagynak számít. A második rész már könnyebb és családiasabb darab, de ahol kell, ott igenis darkos. Például az egyik kedvenc részem az Ahm Shere-i rész, gyerekkoromban szabályosan féltem a kis élőhalott voodoo szörnyektől. A film végi nagy csata is tetszetős volt, és több kisebb-nagyobb csattanót is átélhettünk a kalandok közben. Nagyon egyik részbe se tudnék belekötni, esetleg a másodikban szörnyen, már akkori technológiával nézve is rémesek voltak az animációk (2001-ben már a Gyűrűk Ura első része olyat tudott mutatni, ami még mai szemmel is megszólal), picit rontja az összképet. De igazából ez sem érdekel, egyben van és élvezetes az egész, ez a lényeg.
Talán többen is meglepődtök, hogy miért van a Boszorkányvadászat a listán, holott szinte csak rosszat kapott. Hát sajnos igazságtalan dolog ez, mert valójában egy nagyon jó film ez. Igen, tudom, hogy Nicholas Cage adót csalt és ezért mindent elvállal az utóbbi években, de ez sem érdekel, attól még a film lehet jó, és mint a példa mutatja is, a film jó! Nem tudom, mennyien tudják, de részben hazánkban is forgott a film, és ez meglátszik rajta, mert néhány tájkép egyszerűen gyönyörű. Oké-oké, tudom, ettől még nem lesz jó egy film se, de akkor mégis mitől működik? Hát attól, hogy a legtöbb dolgot magas színvonalon csinálták. Jó a világ, amit felépítettek, nem fog senki elájulni tőle, de egyben van és hiteles. A két főszereplő (ismét) Nicholas Cage és Ron Perlman párosa remekül kiegészíti egymást, nagyon jó volt őket nézni. Kellően komor, sötét a film, mégis tud azért helyenként vicces is lenni, és van benne bőven izgalom. Kicsit lassan indul be, ez igaz, de számomra nem volt zavaró, kellett is a dinamika felépítése szempontjából. A főszereplőnő is nagyon jó volt, bevallom, én nem tudtam 100%-osan eldönteni, hogy akkor most boszi-e vagy sem. Persze nem fogom elárulni. A csattanóra egyáltalán nem számítottam, teljesen meglepett és tetszett. A film vége is dicséretet érdemel - végre el mertek térni a megszokottól, és ez abszolút dicsérendő dolog! Nekem a filmről a nagymúltú Kaland-Játék-Kockázat könyvsorozat jutott eszembe, olyan volt, mintha egy jól sikerült darabb lett volna megfilmesítve. Zenében sajnos egyáltalán nem tudott kiemelkedőt nyújtani, és némelyik effekt rossz minőségű. Előbbi fájó pont nekem, mert egy igazán jó filmzene aranyat ér, a második részt meg betudom az alacsony költségvetésnek. Egy dolgot sajnálok még jobban, hogy a film közepén lévő kalandozás nekem egy kicsit rövid volt, örültem volna még egy-két plusz veszélynek, akciónak.
2.: valószínű, hogy többen meg fognak lepődni, mert alapjában véve nem kalandfilm, viszont ha a cselekményt nézzük, akkor nagyon is az. A második helyezett nem más, mint a Gyűrűk Ura: A Gyűrű Szövetsége. A saját kategóriájában nézve, ez a film azok kevesek egyike, amelyik szinte tökéletes. Ha szigorú vagyok, akkor egyedül az alaptörténet az, ami egy sima átlagos fantasy darab szintjén van, de ez egyáltalán nem zavaró szerintem, mert minden más nagyon is a helyén van. Talán mondhatom azt, hogy példamutató, mert amiket felvállal, azokat nagyszerűen teljesíti. A világot valószínűleg nem kell bemutatnom, Tolkien olyat mélységet talált ki és rakott bele, hogy az szinte hihetetlen. Új-Zéland, mint forgatási helyszín az maga a tökély, nem lehetett volna jobb Középföldét találni, ebben egészen biztos vagyok. Olyan gyönyörűek a tájak, hogy... Inkább nem ragozom. A zene, na igen a zene! Howard Shore munkája vitathatatlanul a legnagyobbak közé került, John Williams fénykorát idézi. A mai napig el tudnám dúdolni szinte az összes számot, és a mai napig emlékszem arra, amikor először meghallottam Khazad-Dúm férfikórusát! A színészekre egyáltalán nem lehet panasz, persze külön ki kell emelnem Viggo Mortensen-t és Sir Ian McKellen-t, náluk jobb színészeket nem találhattak volna a szerepekre. Olyan ez a film, mint egy hullámvasút, hol sötét, hol vidám, hol misztikus, hol kalandos, hol hősies és így tovább. Az alaptörténet kissé sablonosságát jól ellensúlyozza az, amit a Trónok Harcában nagyon szeretnek hangoztatni: "Senki sincs biztonságban." Mindezeken túl, olyan szintű kreativitást sikerült beletenni, hogy az szinte párját ritkító. Tudtátok például, hogy a Nazgulok hátasai farokcsapásainak hangját egy madzagra erősített sajtreszelő folyamatos pörgetésével érték el? Vagy hogy a a film egyik legnagyobb csatajelenetéhez, mely pont a fent említett Khazad-Dúm-os rész volt, mindössze annyi volt a forgatókönyvben írva, hogy: "A Szövetség tagjai lerohannak a lépcsőn." A végére még egy kis apróságot szeretnék mondani, ami ugyan nem konkrétan a blog témájához való, de úgy érzem, hogy említést érdemel. Szerintem teljesen fölösleges volt rengeteg embernek azon vitáznia, hogy Gyűrűk Ura vagy Harry Potter. Az egyik ebben jó, a másik meg abban.
1.: következzék a várva várt győztes, mégpedig: Indiana Jones és az Utolsó Kereszteslovag. Az eddigi listából nálam egyedül a Gyűrűk Ura tudja megközelíteni szintben, meg úgy általában véve. (Igen, még az Elveszett Ereklye Fosztogatói is elmarad tőle.) Megint csak azt tudom mondani, mint az előbb: ha létezik tökéletes film ebben a műfajban, akkor ez az. Számomra minden kétséget kizáróan ez a legjobb kalandfilm! Hogy érte ezt el nálam? Szerencsére egyszerűbb elmondani, mint megcsinálni: tökéletes forgatókönyv+tökéletes rendezés. Voltaképpen mindenki megkapta amit szeret. Kaland? Misztikum? Akció? Humor? Romantika? Na ugye, hogy lehet ezt úgy művelni, hogy egyik sincs a másik rovására, és mindegyikből pontosan annyi van, amennyi kell. Így áll össze a nagy egész. Imádtam a léghajón történő kalandozást. Imádtam a fejtörőket - "Csak a bűnbánó ember léphet tovább". Imádtam az kastélyban történő "üsd-vágd-nem apád" részt. Imádtam Sir Sean Connery és Harrison Ford párosát, dőltem az "öreg" beszólásaitól, vagy amikor kiderült, hogy honnan is kapta a főszereplő a nevét. Imádtam amikor Indy csajozott. Sokan vitatkoznak, hogy az első rész, vagy ez-e a jobb. Ezen nem is csodálkozom, mert sok hasonlóság van a kettő között, kezdve a biblai főtémától. Én úgy vagyok a két film kapcsolatával, mint például a fent említett Trine 1-2 vagy Borderlands 1-2-vel, a második rész mutatta meg igazán, hogy hogyan is kell ezt csinálni. Mindehhez hozzájön még John Willams egyik legjobb főtémája, és az egyik legjobb zenéje is. Nyugodt szívvel le merem írni, hogy a világ egyik legjobb és legeredetibb akciójelenete is ebben a filmben van, mégpedig az esernyős rész Sean Connery-vel. Nem kellenek ide hatalmas és látványos robbantások, elég mindössze Nagy Károly néhány szava, egy esernyő és egy madárraj, ennyi. Elismerem, valószínűleg az első részben ellőtt ostor vs. pisztoly nagyobb klasszikus, ám mégis meg merem kockáztatni, hogy ennél jobbat talán soha senki nem fog már csinálni. Az egész filmet pedig megkoronázza Sean Connery másik nagyjelenete: "Let it go." Fiatalúr, ezt megcsináltad! Őszintén, nagyon várom már az ötödik részt, mérhetetlenül örülnék, ha sikerülne nagyon megközelítenie ezt a szintet, de egyszerűen olyan szinten eltalálták ezt a filmet, hogy félő, nem fogják tudni teljesíteni az elvártakat. Azért nagyon szurkolok nekik, remélem összejön!
+1.: talán ez a film is meglepő lesz, mert voltaképpen egy igazi "B" film, a 13. Harcos. Igazából semmi kimagasló nincs benne, mégis nagyon szeretem ezt a filmet is, mert amit csinál, azt jól csinálja. Röviden és tömören: vicces-misztikus-kalandos-sötét-jó a felépített világ és van benne egy szép hősies rész. Jó a ritmus, jók a beszólások, jó az az érzés, hogy "együtt szállunk szembe a Nagy Gonosszal", nagyon szívesen néztem volna még tovább. Egy negatívumot tudok csak mondani, amikor lehull a lepel a Gonoszról, az nekem tucatmegoldás volt. Ha valami jobbat, eredetibbet találtak volna ki, akkor akár simán lehetett volna belőle klasszikus is.
Ennyi lett volna az én kis listám, köszönöm, hogy elolvastad! Ha pedig kedved lenne megosztani a sajátodat, vagy akár véleményezni a fentieket, akkor csak bátorítani tudlak, nyugodtan kommentálj egyet!