drlecter

Unravel: néhány hónapja szereztem csak tudomást róla és már akkor megjegyeztem magamnak, hogy figyelni fogok erra a játékra. Sokáig kételkedtem benne, hogy megvegyem-e majd, vagy nem, mert hát EA...
Azután jött ez a trailer:
Akkor már 90% volt, hogy mindenképpen be fogom szerezni, végül pedig "második napos" vétel volt - és egyáltalán nem bántam meg! A maga műfajában egy nagyon jó játék, ezért mindenképpen írnék róla pár sort, mert szívből ajánlom mindenkinek.

Történet: voltaképpen csak egy pici történet van, de itt nem is ez a lényeg. Egy nagymama régen találkozott a családjával, elvágta tőle őket az élet, de nagyon szeretné ha újra együtt lehetne a család. Fogjuk rá kb. ennyi, azonban ennél sokkal több a mélyebb tartalma-jelentése. Játékunk kezdetén a nagyi kosarából kigurul egy piros gombolyag, akiből Yarny lesz, a főhősünk. Szerintem nincs olyan ember, akinek ne lopná be magát a szívébe, nagyon aranyos Ha elsőre nem is kedveli meg valaki, akkor is megfogja rövid időn belül. Hiszen Yarny sose volt még kint a nagyvilágban, rácsodálkozik mindenre, amit maga körül tapasztal. Az első találkozására egy lepkével, állatokkal, természettel. Nagyon aranyos akkor is, amikor szerencsétlenkedik

Gameplay: Yarny teste piros fonalból van, voltaképpen a testéből készült dolgokkal fogunk tudni továbbhaladni a tizenkét többnyire hosszabb pályán. Hogy mit jelképez a fonal, abba nem akarok most belemenni, mindenki döntse el maga, élje meg maga. Különböző logikai és ügyességi kihívásokkal kell szembenéznünk majd. Lesznek benne egyszerűbbek és bonyolultabbak is. Nem tudom, lehet én nem voltam formában vagy túlbonyolítottam sokszor, de némelyiknél izzadtam, hogy mit is kellene csinálni A pályák sokszínűek, változatosak és gyönyörűek. Tényleg, sose gondoltam volna, hogy ennyire meseszépek a svéd tájak, egyszerűen csodálatosak. Egyedül az nem tetszett, hogy a környezetszennyezés témakörét két és fél pályán át eljátszották, túl sok volt, egy ilyen játéknál egy is bőven elég. Persze nem azt mondom, tényleg fontos téma, de attól függetlenül is megérti mindenki egy pályából is. Kissé nehéz belőni hogy első nekifutásra mennyi játékidőt ad a játék, hiszen ez attól függ, hogy ki-ki mennyire érez rá egy adott feladatra, vagy csak mennyire van szerencséje De úgy nagyjából azt mondanám, hogy kb. olyan 6-8 óra, ami annyira nem rossz. Azonban, majdnem mindegyik pályán megtalálható 5 secret, ami plusz kihívást ad, így tovább nőhet a játékidő. Összesen 26 db acsi van, amiből az utolsót akkor kapja meg az ember, ha az összes többit megszerezte. Ha valaki mindent meg akar benne csinálni, akkor bizony bőven 10+ órás lesz a játékideje, így nyugodtan mondhatom, hogy bőven kap tartalmat a pénzéért. Nekem 23 lett meg és kb. olyan 12-14 órába telt ezeket összeszedni. Nem tudom pontosan kiszámolni, de az biztos, hogy bőven 10 felett voltam vele. Én mindenkit arra buzdítok, hogy igenis keressék azokat a secreteket, némelyik nagyon szemétparaszt helyen van, de egy igazi élmény őket keresni, kutatni. Tomb Raideresek előnyben

Grafika: indie játékhoz képest nagyon szép a grafika, ügyesek voltak. Egyedül az nem tetszett, hogy túlságosan is blurösítették, elmosták a már kicsit távolabbi dolgokat. Értem én, hogy ez egy konzolos port meg így a gépigény is nagyon baráti, de a PC kaphatott volna sokkal jobbat is. Szívesen legeltettem volna sok helyen a szememet.

Hangulat és zene: na a zene... pont arról szólt a fentebbi videó, hát az valami elképesztően csodálatos, fülbemászó, érzelmes, mély mondanivalójú és ahogy mondani szokták "telling the story". Tényleg átjön az a bizonyos "gyönyörű melankólia". Csak és kizárólag szuperlatívuszokban tudok róla beszélni, annyira megragadja az ember lelkét sok helyen. De hát ilyennek is kellett lennie, elvégre egy fikarcnyi dialógus sincs a játékban, ezért a zenének kulcsfontosságú szerep jutott, azt pedig maximálisan teljesítette. Nagy kár, hogy az EA letiltotta youtubeon, máshol meg beszerezni nem lehet A játék legszebb pillanatai között tartom számon, amikor minden pálya után belenézhetünk az emlékkönyvbe és elolvashatjuk az adott pályához vonatkozó pár soros kis életbölcsességeket, sokat lehet belőlük tanulni! Az pedig a maga nevében szó szerint szívbemarkoló, hogy azok a fényképek, amik a könyvben vannak, a készítők saját gyermekkori képei. És az egész játékot azokra a helyszínekre építették fel!
Akkor el is érkeztünk a legfontosabb dologhoz, amiért az egész játék megszületett: a mondanivaló. Ez a játék egy érzelmi utazásra hív, amit vétek lenne kihagyni. Nagyon sokat játszva tanulhat magáról az ember, miközben halad előre, hallgatja a zenét, megoldja a kihívásokat és tanakodik az életről, a szeretetről, a családról, a gyermekkorról, az eddig megélt emlékeiről/élményeiről/tapasztalatairól és minden egyébről, ami játékközben felöltik benne. Buktató lett volna ez a fajta "nyálasság", de szerencsére nem lett. Őszinte és szívből jövő lett az egész. Külön meg kell említenem az utolsó pályakettőst, hatalmas piros pont, amiért "bezárták a kört". Annak úgy kellett lennie, annak a pályának ott kellett lennie. Hiszen így teljes a kör. Talán a legnagyobb libabőr akkor történt meg velem, amikor az utolsó előtt pályán jártam. Nem volt hosszú, nem történt semmi különös, csak próbáltam előre menni, közben meg a zene kihozta belőlem az érzést. Egy igazi élmény ezt a játékot játszani. Nagyon szépen köszönöm a Coldwoodnak a két és fél évet és az EA-nek, hogy felkarolta és kiadta a játékukat. (Igen, kivételesen piros pont nekik is )

Természetesen nincs tökéletes semmiben sem, így itt sem. Mondhatnám, hogy néha beakadoztak a dolgok, vagy hogy egy idő után kiismerhetőek a feladatok, de igazából engem nem érdekeltek, mert az utazás volt a lényeg - abban pedig nem lehetett csalódni. Egyetlen egy dolog volt ami nagyon zavart és egyértelmű hibának róvom fel, ráadásul talán a legnagyobb hibának, amit elkövethettek: rossz volt a vége, az utolsó cutscene. Illetve nem a klasszikus értelemben rossz, hanem úgy, hogy üres volt és jellegtelen. Sokkal, de tényleg sokkal több kellett volna oda, nem pedig hányaveti módon összecsapni. Pontosan emiatt nem volt meg, nem éltem meg azt, amit jó lett volna és már nagyon régóta szeretnék egy játéktól megtapasztalni. Sajnos mostanában azt tapasztalom, hogy a fejlesztőknek valamiért nem jön össze a játékok lezárása (ugye Witcher 3? :/) Ha az meglett volna, akkor bátran ki merem jelenteni, hogy egy maradandó játék született volna, így "csak" egy nagyon jó játék lett belőle. Mindenesetre mindenképpen azt mondom, hogy aki teheti, az vegye meg mihamarabb és gondolkodjon el egy kicsit az életen, tanuljon belőle valamit. Nekem az volt, hogy meg kell becsülni azokat a körülöttünk lévőket akiket szeretünk, mert előbb-utóbb nem lesznek már velünk.


Itt pedig kifejtem, hogy mi volt a bajom a végével, ez pedig SPOILERES!

Tehát az utolsó előtti pálya egy temetőben játszódik, ezzel az egész játék mondanivalójának megadták az egyik lényegét, ahogy már fentebb írtam, bezárult a kör. Az utolsó pálya pedig egyenesen visszavezet a házba, ahonnan az egész kezdődött miközben Yarny örömteli témája szól felszabadultan. Azután pedig jön az utolsó cutscene, amiben kb. annyi történt, hogy egy kisgyerek mosolygott egyet. Azt nem vitatom, hogy a játék érezteti velünk, hogy happy end van, nem voltak hiábavalóak a szenvedéseink. De könyörgöm, ez kevés! Nagyon sajnálom és nagyon csalódott vagyok, hogy csak ennyi volt a végén Könyörgöm, miért nem lehetett berakni néhány másodpercre a hosszú idő után egybegyűlt családról egy képet, ahol három generáció találkozhatott volna? Miért nem lehetett látni, ahogy a gyerekek játszanak, fára másznak, vagy csak megviccelik a másikat? Miért nem lehetett látni a kedvesen mosolygó nagymamát, aki életének alkonyán még egyszer talán utoljára szerette volna látni az egész életének gyümölcsét? Miért nem lehetett látni, ahogy a nagymama gyermekének, akinek időközben saját gyermekei lettek, egy közös családi szabadtéri programban vesz részt? Miért nem lehetett konkrétan látni, ahogy mindenki boldog, nevetgél és megölelik egymást? Miért nem adták meg nekem azt az érzést, hogy én is visszagondoljak mindezekre, kezdve az gyermekkortól, amikor még minden őszinte és önfeledt volt? Hiszen valamikor én is szembesülni fogok az elkerülhetetlen véggel! Talán féltek, hogy szirupos lett volna? Egyáltalán nem, én mint játékos, bőven megérdemeltem volna mindezt. Ha ez meglett volna, akkor felkerül az i-re az a bizonyos pont és egy maradandó alkotás lett születhetett volna. Talán még a mécses is eltört volna.